Tibori Timea: Dr. Kárpáti Zoltán tudományos főmunkatárs emlékezete


Tibori Timea:

Dr. Kárpáti Zoltán tudományos főmunkatárs emlékezete (2019. 02.08.)


A búcsúzás fontos és sokszor jelentéktelennek tűnő emlékeket hoz felszínre, eltűnődünk, milyennek ismertük, ismertük-e elég mélyen, lényegileg azt a személyt, akitől többé már semmit sem tudunk megkérdezni.  Állunk megilletődve a ravatalánál, s nekünk, akik kollégái, barátai voltunk Kárpáti Zolinak máris felsejlik kedves mosolya, érdeklődő kérdéseinek sora. Öröm volt találkozni vele, jókedve, figyelmessége hamar eloszlatta a körülötte lévők borús hangulatát, igyekezett megosztani szakmai, emberi dilemmáit, kutatási terveit, eredményeit. Szívesen mesélt a külföldi és a hazai partnerekkel végzett munkáiról, különösen a felnőttoktatás fejlesztéséről. Éppúgy használta kutatásaiban a friss hazai és nemzetközi kutatási eredményeket, mint ahogy sokat merített a felsőoktatási tapasztalataiból. Integratív személyiség volt.

Ha nem is a teljesség igényével, de néhány fontos állomása oktatói-kutatói pályájának:

1968 óta volt a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének (korábban csoportjának) munkatársa, 1986 óta főmunkatársa, miután a szociológia tudomány kandidátusa lett. 1998-tól az MTA Köztestületének tagja. 2004-től a Budapesti Gazdasági Főiskolán főigazgató helyettese, ill. oktatója volt kutatói tevékenysége mellett.

Mindezzel párhuzamosan 8 külföldi (európai és amerikai) és 4 hazai tudományos társaságban aktív szerepet töltött be.

Szakértői tevékenységet végzett hazai és külföldi kutató, oktató, szociális és állami intézmények és vállalatok számára (többek között a Budapesti Gazdasági Főiskola, TUNGSRAM, Budapesti Várostervező Intézet, Építési és Városfejlesztési Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal, szociális ellátó és gondozó intézmények, városi és falusi önkormányzatok, USA Munkaügyi Minisztérium, Európa Tanács).

27 jelentős hazai és nemzetközi kutatásban vett részt mint vezető, vagy társkutató (többek között: PHARE, OTKA, Magyar Népfőiskolai Társaság, Soros Foundation, IREX,  PROFMEX-UCLA /USA/, European Assotiation for the Education of Adult, Universíty of Edinburgh /UK/,  CNRS /Párizs/.


Kutatási területei:

társadalmi – és területi egyenlőtlenségek,

urbanizáció,

város- és faluszociológia,

életmód és életvitel,

szociális ellátás, szociálpolitika,

hátrányos helyzet és felzárkóztatás,

szakképzés és felnőttképzés,

iskolai demokrácia.


Oktatói pályájának rövid összefoglalása:

9 főiskolai és egyetemi oktatóhelyen tanított, mint főiskolai és egyetemi tanár, köztük 3 külföldi egyetemen (McMaster University, Hamilton /Kanada/, The University of Connecticut, Storrs /USA/, Virginia Polytechnic Institute and State University, Balcsburg /USA/. Az oktatási területek megegyeznek a kutatási területekkel.

Tevékenységének fő elve a kutatás és oktatás összekapcsolása, a tudományos eredmények hasznosítása az oktatásban, a kompetencia és jártasság fejlesztése a társadalmilag hátrányos helyzetű rétegeknél, az aktív állampolgárság kibontakoztatása.

Közel félszáz hazai és nemzetközi publikáció szerzője.

Mindezt tekinthetjük egy érdekes, kihívásokkal teli, összetett értelmiségi pályának. A búcsúzáskor azonban a személyes élményeké az elsőbbség. Beszélgetéseink során gyakran irodalmi, művészeti példákat hoztunk annak igazolására, hogy milyen fontosnak tartjuk a különféle tudások adaptálását a magyar viszonyokra. Számos alkalommal idézte József Attilát, nemcsak verseit, hanem prózáját is. Megtaláltam az egyik általa hivatkozott forrást:

„…Nem értem, hogy miért volna alacsonyrendű a játék, a gyermekek öröme. Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat, s akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek fel. Félek a játszani nem tudó emberektől, és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, amelyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek…

A költő alkot, és ez nem jelent kevesebbet, mint hogy alakítja a világot, az emberi világot, az emberséget, azoknak a segítségével, akik a társadalmi munkamegosztás révén mással vannak elfoglalva, úgy osztoznak a költő tevékenységében, hogy művét szeretettel veszik magukhoz. mert a mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet és azért szeretik, mert keresik benne az emberséget.”

Kedves Barátunk, Kárpáti Zoltán, mi, akik búcsúzunk tőled, elmondhatjuk: megtaláltuk benned az emberséget.