Bevezetés
Ahogyan a cím ígéri, ebben az írásban valóban a kulturális tõkérõl, és valóban a társadalmi mobilitásról lesz szó, leginkább pedig e kettõrõl egyszerre. Ok-okozati összefüggést keresve közöttük, azt vizsgálom, hogy milyen szerepet játszik a kulturális tõke a társadalmi mobilitás esélyeinek alakításában. Feltételezésem szerint, ha az egyén több kulturális tõkét örököl, mint a vele a többi jellemzõket tekintve azonos pozícióból indulók, megnõ a valószínûsége annak, hogy a szüleinél jobb társadalmi helyzetbe kerül. És megfordítva: a relatíve alacsony kulturális tõkét öröklõk nagyobb valószínûséggel veszítik el a szüleik által megszerzett társadalmi pozíciót, mint társaik.
Tehát a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitást elemzem statisztikai eszközökkel. A regressziós egyenletek magyarázó változója a kulturális tõke viszonylagos szintje, függõ változója pedig az intergenerációs mobilitás mértéke. A vizsgálatot a minta különbözõ - életkor és nem szerint képzett - alcsoportjain is elvégeztem, hogy minél árnyaltabb képet kaphassunk - az eredmények tanúsága szerint valóban létezõ - mechanizmus mûködésérõl. Ehhez e részelemzések számtalan adalékkal szolgálnak, de olyan problémákat is felvetnek, amelyek megoldására ez a dolgozat nem vállalkozik.
A kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás
gondolatához iindulópontul Pierre Bourdieu kulturális
reprodukcióról kialakított elmélete, valamint
az azt empirikusan vizsgálni igyekvõ úgynevezett második
generációs mobilitásvizsgálatok szolgáltak.
A bourdieu-i gondolatoknak és az azzal szemben álló
funkcionalista modernizációs teóriának témánkkal
kapcsolatos lényeges elemeit Blaskó (1998) foglalja össze.
Az ott megjelent írás tartalmazza ezenkívül a
hagyományos módszerekkel készült státuszmegszerzési
modelljeimet is, amelyek a jelen tanulmányban közölteknek
alapvetõ viszonyítási pontjaként szolgálnak.
Az ott szereplõ modelleket és az azok hátterében
álló fõbb elméleti feltevéseket a továbbiakban
ismertnek tételezem, és itt csak röviden utalok rájuk,
azokon a pontokon, ahol ez a leírtak megértése szempontjából
elengedhetetlen.
A kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás elmélete
A társadalmi mobilitás második generációs kutatói státuszreprodukciós modelljeikben valójában csak mintegy közvetve vizsgálják az (intergenerációs) mobilitást, vagyis azt, amikor az egyének a szüleikétõl eltérõ pozíciót foglalnak el a társadalom hierarchikus egyenlõtlenségi rendszerében. Ezek a kutatások ugyanis a társadalmi reprodukció folyamatát elemzik, és - anélkül, hogy ezt mindig kimondanák - a reprodukció hiányát tekintik intergenerációs mobilitásnak. E szerint társadalmi mobilitás - a modellekben leggyakrabban megjelenõ foglalkozás és iskolai végzettség dimenziójában egyaránt - létezik, hiszen az újratermelés messze nem tökéletes, s a szülõk iskolai végzettségébõl és/vagy foglalkozási pozíciójából viszonylag nagy hibaszázalékkal tudjuk csak elõre jelezni az utódok iskolai végzettségét és/vagy foglalkozási státuszát.
Társadalmi mobilitás létezik, ám a második generációs útmodellek többsége semmiféle magyarázattal nem szolgál arra vonatkozóan, hogy milyen tényezõk szerint választódnak ki azok, akik szüleikhez képest magasabb vagy éppen alacsonyabb társadalmi státusz megszerzésére lesznek képesek. Azt pedig, hogy a kulturális tõkének lehet-e - és milyen - szerepe ebben a kiválasztódásban, még a mobilitás motorjait is kutató, kibõvített státuszmegszerzõ modellek készítõi sem vizsgálják.1 (A kulturális tõke státuszátörökítõ szerepét vizsgáló kutatásokra példaként lásd Halsey et al. (1980), Ganzeboom (1986), De Graaf (1986), (1989), Mateju (1988; 1990), Simkus (1982), Róbert (1986; 1991), Kolosi (1987), Ganzeboom et al. (1990). A vizsgálatokban felhasznált útmodelles eljárás elsõ szociológiai alkalmazása: Blau-Duncan (1967).)
A hipotézis - amelyre a kulturális tõke vezérelte mobilitás elmélete épül - a következõ:
A kulturális tõke nemcsak a már megszerzett társadalmi pozíció megtartását - és így a teljes struktúra (korlátozott mértékû) újratermelését - segíti elõ, hanem kihat az egyéni mobilitási esélyekre is. Ez utóbbit nem közvetlenül a kulturális tõkével való ellátottság abszolút szintje, hanem annak viszonylagos mértéke határozza meg. Amennyiben az egyén több kulturális tõkét örököl, mint a vele a többi jellemzõt tekintve azonos pozícióból indulók, megnõ a valószínûsége annak, hogy szüleinél jobb társadalmi helyzetbe kerül. És megfordítva: a relatíve alacsony kulturális tõkével ellátottak nagyobb valószínûséggel veszítik el a szüleik által megszerzett társadalmi pozíciót, mint társaik. Szüleikhez képest pedig várhatóan nem fognak elmozdulni a társadalmi hierarchiában azok, akiknek kulturális tõkéje a szülõi háttér többi tényezõivel összhangban van, a szülõi státuszcsoportban jellemzõvel megegyezõ mértékû.
A kulturális tõke státuszátörökítõ szerepét megfogalmazó eredeti bourdieu-i gondolatmenet többé-kevésbé konzisztens társadalmi státuszokat feltételez: az uralkodó osztályok tagjai - akik maguk is iskolázottak - nagy mennyiségû gazdasági tõkéjük egy részét kulturális tõkére váltják át, és utódaikra bõséges kulturális tõkét örökítenek. És ugyanígy: a társadalmi egyenlõtlenségi rendszer alsóbb régióiban a kevéssé iskolázottaknak - akik ráadásul átváltásra alkalmas gazdasági tõkével sincsenek kellõen ellátva - a kulturális tõkéje is alacsony, és ennek megfelelõen gyermekeik rossz kulturális háttérrel indulnak.
Bár igaz az, hogy az elõnyök és hátrányok összekapcsolódása a társadalmi egyenlõtlenségi rendszerben jelentõs, a társadalmi státuszt sokdimenziós jelenségként felfogó szemléletnek egyik központi mondanivalója éppen az, hogy a dimenziók összhangja korántsem tökéletes: az egyik ismérv szerint elfoglalt kedvezõ pozíció nem feltétlenül hoz magával elõnyöket az egyenlõtlenségi rendszert meghatározó többi tényezõ szerint is. És megfordítva: az egyik dimenzióban elfoglalt hátrányos helyzet más dimenziókban kevésbé hátrányos vagy szélsõséges esetben akár elõnyös helyzettel is párosulhat. A rétegzõdéskutatások szakirodalma az olyan helyzeteket, amelyekben ezeknek az eltéréseknek a mértéke egy bizonyos szintet meghalad, inkonzisztens társadalmi státusznak nevezi.
A kulturális tõke szempontjából a státuszinkonzisztencia megjelenhet úgy, hogy a magasan iskolázott és/vagy a foglalkozási hierarchia felsõ régióiban elhelyezkedõ és/vagy igen jó anyagi helyzetben lévõ szülõk gyermekeikre viszonylag alacsony szintû kulturális tõkét örökítenek - vagyis csak kevéssé veszik ki részüket a mûvelõdés, a kulturális tevékenységek különféle formáiból, illetve gyerekeik számára is csak kevés ilyen lehetõséget biztosítnak. Vagy éppen ellenkezõleg, az inkonzisztencia jelentkezhet úgy is, hogy az iskolai és/vagy a foglalkozási és/vagy az anyagi dimenzió mentén hátrányos helyzetû szülõk gyermekeiknek viszonylag magas szintû kulturális tõkét adnak tovább. Hogy ilyenfajta inkonzisztencia létezik, az már pusztán abból a ténybõl is nyilvánvaló, hogy a kulturális tõke társadalmi meghatározottsága korántsem százszázalékos, a gazdasági-társadalmi mutatatókkal abból megmagyarázott varianciahányad a státuszmegszerzési modellekben 30-40 százalék körül mozog.
Ha viszont valóban ez a helyzet, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy mit mondhatunk az ilyen inkonzisztens pozíciójú családok jövõre vonatkozó esélyeirõl. Elindíthat-e vajon a kulturális tõke ilyen esetben egyfajta státuszrendezési folyamatot, amelynek során a státusz egyéb összetevõi - iskolai, foglalkozási, anyagi, hatalmi, vagy éppen települési helyzet - mintegy hozzáigazodnak a kulturális tõke szintjéhez. Másképpen - és bourdieu-i megfogalmazásban - sikeres lehet-e a kulturális tõke beváltása más tõkefajtákra akkor is, ha az össztõke mennyisége viszonylag alacsony, vagyis ha a tõkeszerkezetben a kulturális tõke aránytalanul nagy hányadot tesz ki? És - fordított esetben - a kulturális tõke hiánya önmagában okozhat-e veszteséget a birtokolt tõkekészlet más elemeiben?2
Elsõ pillantásra talán paradoxnak tûnik a megállapítás, ám úgy látom, hogy mindezekre a kérdésekre a kulturális tõkének éppen azon tulajdonságai miatt lehet nagy valószínûséggel igennel válaszolni - vagyis éppen azon okok miatt feltételezhetjük, hogy a kulturális tõke meghatározó szerepet játszik a társadalmi mobilitás folyamatában -, amelyek a tõke társadalmi reprodukcióban betöltött szerepét lehetõvé teszik.
A kulturális reprodukció mûködésének empirikus vizsgálatai (bár a mechanizmus mindenhatóságát nem támasztották alá) arra engednek következetni, hogy a kulturális fogyasztás révén megszerezhetõ kulturális tõke valóban olyan készségekkel, képességekkel, viselkedésmódokkal ruházza fel az egyént, amelyek az iskola értékhierarchiájában - miként a társadaloméban is - magasan helyezkednek el. Mivel pedig ilyen javakkal rendszerint a felsõbb osztályok gyermekei vannak ellátva, az iskola így - általában - õket jutalmazza és juttatja további elõnyökhöz.
Ha viszont igaz az, hogy az iskolai értékelés alapja a kulturális tõke önmagában, nem pedig a társadalmi helyzet egésze, vagyis ha a "kiválóságra" az iskola a kulturális tõkével való ellátottságból következtet, akkor az iskola "meg is téveszthetõ": magas kulturális tõkét felmutatva az alacsonyabb sorból érkezõ is jelentõs iskolai sikereket érhet el, és megfordítva, kudarcok érhetik a magas státuszú, ámde kevés kulturális tõkével rendelkezõ tanulókat. Márpedig ilyen diákok - a társadalmi helyzetek gyakori inkonzisztenciájából adódóan - léteznek. Feltételezésem szerint tehát a kulturális tõke a társadalmi mobilitás folyamatában éppen olyan mechanizmusokon keresztül fejti ki hatását, mint a társadalmi egyenlõtlenségek újratermelése terén, vagyis a kulturális tõkének az oktatási rendszer segítségével való szentesítése révén.
Az olyan státuszinkonzisztencia, amikor a kulturális tõke mennyisége pozitív irányban tér el a társadalmi státusz többi összetevõje alapján becsülhetõ mennyiségtõl, nem csupán a tõkeelmélet keretei között, de az elérni kívánt társadalmi csoport szokásaihoz való elõzetes szocializációként is értelmezhetõ. Az elõzetes szocializáció fogalma Robert K. Mertontól származik. Merton az amerikai hadseregben végzett kutatások eredményeibõl emeli ki azt a jelenséget, hogy azok a katonák, akik képesek voltak alkalmazkodni feletteseik szokásaihoz, sõt konform módon átvették e szokások némelyikét, magukévá tették parancsnokaik normarendszerének bizonyos elemeit, sokkal nagyobb valószínûséggel jutottak elõre a hadsereg hierarchiájában, mint azok, akik ezt nem tették meg. Merton értelmezésében ezek a katonák igazodási pontként saját csoportjuk helyett más vonatkoztatási csoportot választottak - olyat, amelyikhez a sajátjuk helyett tartozni szerettek volna -, és magatartásukat, értékeléseiket ehhez a - nem saját - csoporthoz igyekeztek igazítani (Merton 1980: 540-556).
Bár a vonatkoztatási csoport elméletét a szociálpszichológiai gondolkodás keltette életre, és Merton példájában is a szociálpszichológiai vagy legfeljebb mikroszociológiai motívumoké a fõszerep, a jelenséget Merton maga kínálja fel a társadalmi mobilitás kutatói számára. "Az elõléptetés érdekében »alányaló« közkatonáról csak a szûk látókörû és elméletileg felületes szemlélet alapján állítható, hogy más magatartást tanúsít, mint (...) az alsó középosztályhoz tartozó egyén, aki a felsõ középosztály általa elképzelt magatartásmintáihoz alkalmazkodik..." (Merton 1980: 569) Vagyis a vonatkoztatási csoport elmélete elnevezésben a csoport kifejezés értelmetlenül szûkíti le a teória érvényességi körét olyan közösségekre, amelyek közös értékekkel bírnak, és amelynek tagjai között tartós társadalmi interakció áll fenn.
Az elõzetes szocializáció ugyanis létrejöhet olyan céllal is, hogy az egyén a sajátjától eltérõ társadalmi kategória tagja lehessen. Társadalmi kategóriáknak az egymással személyes kontaktusban nem lévõ tagokból álló, valamilyen státuszjegy (például nem, családi állapot, jövedelem, iskolai végzettség...) azonossága mentén képzõdõ társadalmi nagycsoportokat nevezi Merton (1980: 607). Az elõzetesen átvett magatartásminta egyaránt lehet vélemény, attitûd vagy szokás, hiszen ezek mindegyike tükrözheti a megcélzott csoport normáit, értékeit.3
Az elõzetes szocializáció funkciója az egyén szempontjából kettõs. Egyrészt megkönnyíti az elérni kívánt csoportba való bejutást, másrészt pedig az új csoportba való bejutás után elõsegíti az új csoporthoz való alkalmazkodást, az új pozícióban való "megkapaszkodást" is, hiszen az újonnan érkezõ így legalább egy területen már többé-kevésbé hasonlóvá vált új társadalmi csoportjához (Merton 1980: 544-545.).
A mertoni gondolatmenetet a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás elméletére alkalmazva, a kulturális tõkével a gyereküket a társadalmi csoport más tagjaihoz képest bõségesen ellátó szülõk viselkedését - a kulturális fogyasztás terén megnyilvánuló - elõzetes szocializációként értelmezhetjük.4 Ha pedig ez így van, akkor kutatási kérdésünk úgy is megfogalmazható, hogy vajon az elõzetes szocializációnak ez a formája mennyiben képes betölteni egyes számú funkcióját, a vonatkoztatási csoportba való bekerülés elõsegítését?
Az elmondottakat még egyszer összefoglalva: a tanulmány központi tétele, valamint a következõkben bemutatott empirikus vizsgálatok tárgya az az állítás, hogy a család életvezetésének kulturális elemeibõl (bizonyos mértékig) elõre jelezhetõ a gyerekek nemzedékek közötti mobilitásának várható iránya (illetve a mobilitás hiánya), és esetleg a mobilitás mértéke is.
Ehhez (némileg) hasonló gondolatmenettel a szakirodalomban
- tudomásom szerint - kizárólag Paul DiMaggio egyik
cikkében találkozhatunk: DiMaggio (1982) is lehetõséget
lát arra, hogy a magas kultúrában való jártasság
révén az egyén tényleges társadalmi
státusza szerint neki "kijárónál" nagyobb elismerésben
részesüljön az iskolai tanulmányai során.
Õ azonban a szülõi háttértõl függetlenül,
a középiskolás évek alatt felvett kulturális
szokások mobilizáló hatását feltételezi.
A kulturális tõke vezérelte mobilitás
elméletének empirikus vizsgálata
Adatok és változók5
A bemutatott elméleti megfontolások igazolására a TÁRKI 1992-es mobilitásfelvételeinek adatait felhasználva, regressziós egyenleteket alkalmaztam, amelyeknek alapsémája a következõ:
A fejezet elsõ része azt mutatja be, hogy milyen adatokból
és milyen eljárások során születtek meg
a modell változói, majd a modellek végsõ formájának,
valamint a rájuk vonatkozó hipotézisek ismertetése
következik. Itt csak azokat a módszertani megoldásokat
bontom ki részletesen, amelyek elméleti szempontból
is nagy jelentõségûek. A többi eljárás
részletezését a függelék tartalmazza.
A származási háttér és a megszerzett pozíció
Az egyenlet magyarázó változója a szülõk társadalmi csoportjában jellemzõ kulturális szinthez viszonyított tõkemennyiséget méri, a függõ változó pedig a szülõk és a gyerek társadalmi helyzetének különbségét. Elsõként tehát az vár tisztázásra, hogy a vizsgálatban mi a társadalmi csoport, és mi a társadalmi helyzet.
Nyilvánvaló, hogy - mivel társadalmi mobilitást mérünk a fent leírt értelmezésben - egymáshoz képest hierarchikusan elrendezõdõ társadalmi csoportok vizsgálatából kellett kiindulni. Emellett pedig egyértelmûen megállapíthatónak kellett lennie annak, hogy melyik egyenlõtlenségi dimenzió mentén való elmozdulásban játszott szerepet a kulturális tõke. Mindezek miatt a modellekben a társadalmi státusznak csak egyetlen metszetét vettem figyelembe.6 Egy dimenzióval írtam le a szülõk társadalmi státuszát, és az így meghatározott társadalmi csoport jellemzõihez képest állapítottam meg a kulturális tõke relatív szintjét, illetve egydimenziós jelenségként kezeltem a társadalmi mobilitást is. Kétféle modellt készítettem azonban: a társadalmi helyzetet az egyikben az iskolai végzettség, a másikban pedig a foglalkozási pozíció mérte.
Az iskolai végzettséget mérõ skála fokai: 1 - 8 általánosnál kevesebb; 2 - befejezett 8 általános; 3 - befejezett szakmunkásképzõ; 4 - befejezett középiskola (szakközépiskola vagy gimnázium); 5 - befejezett fõiskola; 6 - befejezett egyetem.
Ezen a hatfokú skálán mértem mind a szülõk, mind pedig a kérdezett iskolázottságát. A származási háttér meghatározásánál az apa iskolai végzettségén kívül az anyáét is figyelembe vettem.7 Ennek megfelelõen az iskolai mobilitás mértékét is a két szülõhöz viszonyítva állapítottam meg, nem pedig - mint ahogyan az különösen az elsõgenerációs mobilitáskutatásokban jellemzõ - pusztán az apa végzettségét figyelembe véve.8
Hatfokú skálát használtam a foglalkozási pozíció mérésére is. Ehhez a magyar szociológiai irodalomban elterjedt Ferge Zsuzsa-féle munkajellegcsoportokat vettem át, némi módosítással. A következõ besorolást használtam:
1 - mezõgazdasági munkások; 2 - segédmunkások; 3 - betanított munkások; 4 - szakmunkások és érettségivel nem rendelkezõ maszekok; 5 - egyéb szellemiek és érettségizett maszekok; 6 - vezetõk és értelmiségiek.9
A származási háttér meghatározásánál
csak az apa foglalkozását vettem figyelembe, az anyáét
nem.10
A társadalmi mobilitás mértéke
A társadalmi mobilitás mérésére folytonos
változókat kellett elõállítanom. Ehhez
a gyerek (a kérdezett) és a szülõk társadalmi
státuszát leíró mutatók - az iskolai
végzettség, illetve a foglalkozási pozíció
jelzõszáma - közötti különbséget
használtam fel. Mivel mind az iskolázottságot, mind
pedig a foglalkozási pozíciót 6 fokú skálával
mértem, a mobilitás-változók a -5-tõl
+5-ig terjedõ skálán vehetnek fel értéket.
Az iskolai mobilitás az elõbb elmondottak értelmében
a szülõk összevont iskolai végzettségéhez
viszonyított elmozdulást méri, a foglalkozási
mobilitás viszont csupán az apához viszonyít.
Az így létrehozott változókon 0 értéket
kapnak azok, akik egy klasszikus (iskolai, vagy foglalkozási) mobilitástáblázat
átlójában helyezkednek el, és 0-tól
eltérõ értéket azok, akiket egy ilyen táblázat
felfelé, vagy lefelé mobilnak mutatna. A mutató abszolút
értéke pedig - továbbra is az elsõgenerációs
mobilitás kutatások nyelvezetét használva -
azt mutatja, hogy valaki hány "lépcsõnyit" mobilizálódott.11
A kulturális tõke és annak viszonylagos szintje
A kulturális tõke mérése. A kulturális tõke mutatójának készítésekor arra törekedtünk, hogy - amennyire ezt az adatbázis lehetõvé tette - kizárólag a magas (legitim) kultúra fogyasztását jelzõ mutatókat vegyük számításba, és nem soroltuk a kulturális tõke elemei közé a szülõk iskolázottságát. Oda soroltuk viszont a szülõk kulturális szokásai mellett a gyerek saját kulturális tevékenységét is. Hogy ráadásul (a késõbb bemutatott részhipotézisek tesztelhetõsége érdekében) a család kulturális klímáját meghatározó két tényezõ - szülõi és a gyermeki kulturális tevékenység - hatása egymástól elkülöníthetõ legyen, illetve összefüggéseiket vizsgálni tudjuk, a kulturális tõke két mutatója alakítottuk ki: az egyik a szülõk, a másik pedig a gyermek kulturális tevékenységeit írta le.12 (Elnevezésük a továbbiakban: a szülõk kulturális tevékenységébõl származó kulturális tõke és a gyermek kulturális tevékenységébõl származó kulturális tõke; vagy röviden: szülõi kultúra és gyermek-kultúra.)
A kulturális tõke viszonylagos szintje. A kulturális tõke vezérelte mobilitás elméletét ellenõrzõ végsõ modellben - mint láttuk - nem maga a kulturális tõke, hanem annak viszonylagos szintje szerepel. Azt várom ugyanis, hogy az egyén által örökölt kulturális tõkének valamilyen relatív, a szülõk társadalmi csoportjában "jellemzõhöz" viszonyított szintje határozza meg a mobilitás esélyeit: a vártnál jobb kulturális háttér a felfelé, az attól rosszabb pedig a lefelé irányuló intergenerációs mobilitás valószínûségét növeli meg.
Alapvetõ és mindeddig mellõzött kérdés az, hogy mit tekinthetünk jellemzõ kulturális háttérnek, hogy mihez viszonyíthatjuk a megszerzett tõke aktuális értékét. Az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy valamilyen, a kérdezett származási csoportjában tipikus, az adott csoportban egyfajta normának, általánosnak tekintett kulturális aktivitási szintet kell viszonyítási alapnak tekinteni. Másképpen fogalmazva: a származási csoport jellemzõit meghatározó, valamiféle "magnak" a jellemzõ életstílusát keressük. Az ettõl való kisebb-nagyobb mértékû eltérést így kisebb-nagyobb mértékû inkonzisztenciaként értékelhetjük.
Ilyen viszonyítási alapként két érték is kínálkozik. Az egyik a szülõk - itt az iskolázottsági szinttel, illetve a foglalkozási pozícióval jellemzett - társadalmi csoportjában átlagos kulturális aktivitási szint, a másik pedig ugyanebben a csoportban azoknak az átlagos kulturális aktivitása, akiknek a fiai és lányai származási csoportjukban maradtak, vagyis immobilak voltak. Mindkét érték használata mellett - és az ellen is - szólnak érvek.
Igencsak magától értetõdõnek tûnik az a feltételezés, hogy egy olyan nagy csoportban (társadalmi kategóriában), mint amilyet az azonos iskolai végzettség vagy az azonos foglalkozási pozíció alakít ki egy társadalomban, a csoport valamilyen viselkedési, cselekvési formájának, szokásainak átlagos szintje az a mérték, amely a csoport tagjai és a csoporton kívüliek számára egyaránt a csoport adott szempontból jellemzõ tulajdonságaként megnyilvánul, és amely a csoport tagjai számára egyfajta "igazodási pontként" jelenik meg. Az átlagos érték felhasználásának ráadásul nagy elõnye az is, hogy viszonylag könnyen értelmezhetõ: a relatív kulturálistõke-mutató így arra ad választ, hogy például egy szakmunkás apától származó kérdezett otthonról hozott kulturális tõkéje milyen irányban és milyen mértékben tér el a szakmunkás háttérrel rendelkezõkre átlagosan átörökített tõkétõl.
Hibája a mutatónak viszont, hogy értékét a nyitott, nagy kilépési mobilitással jellemezhetõ társadalmi csoportokban jelentõsen befolyásolja azoknak a családoknak a kulturális fogyasztási szintje, amelyeknek a helyzete az adott csoportban nem stabil, vagyis akiknek gyermekei szüleikhez képest elmozdulnak majd, mobilak lesznek. Amennyiben igaz az, hogy ezeknek a családoknak az életstílusa már - szándékosan vagy kényszerûségbõl, tudattalanul - tükrözi az elérni kívánt társadalmi csoport életmódjának jellegzetességeit, úgy az õ kulturálistõke-szintjük nem lehet meghatározója az adott csoportban jellemzõ kulturális tõkének. Különösen a társadalmi hierarchia szélsõ pontjain álló csoportok esetében tompítja le az átlagos érték a markáns kulturális egyenlõtlenségeket. Így például a diplomás értelmiségiek átlagos kulturális tõkéjét erõteljesen meghatározza a csoportnak az a strukturális tulajdonsága, hogy onnan mobilizálódni csak lefelé lehet. Az átlagos értéket így lefelé "húzza" annak a nagyszámú családnak a kulturális tevékenységi szintje, amelyek csak átmenetileg tartózkodnak ebben a csoportban (sokan közülük ténylegesen elsõ generációsok) és pozíciójukat nem lesznek képesek a következõ nemzedékben is megtartani. (Talán éppen a kulturális tõkével való szerény ellátottságuk miatt.)
Az elsõdleges érv az átlagos kulturális szint viszonyítási alapul vétele mellett tehát az, hogy feltehetõleg ez az a kulturális tevékenységi szint, amelyet a kortársak - a szülõk generációja - tipikusként értékelhetnek. Az immobilak életstílusát viszonyítási alapul véve, ettõl eltérõ megfontolások kerülnek elõtérbe. Itt úgy járhatunk el, hogy minden egyes származási csoportban különválasztjuk azokat, akiknek gyermeke (a kérdezett) nem mozdult el szülei társadalmi csoportjához képest (ugyanolyan iskolai végzettséget szerzett, illetve ugyanabba a foglalkozási csoportba került, mint a szülõk), és az õ kulturális aktivitási átlagukat tekintjük az adott származási csoportra jellemzõnek.
Ebben az esetben is lehet érveket találni amellett, hogy ezt a szintet a tagok és a kívülállók is viszonylag nagy valószínûséggel fogják az adott csoportban jellemzõnek értékelni. Az iskolázottsági és a foglalkozási csoportok mindegyikére igaz ugyanis az, hogy az immobilak tábora a legnépesebb, vagy legalábbis egyike a legnépesebbeknek.13 Így aztán - a matematikai valószínûség szabályait figyelembe véve - relatíve nagy az esélye a velük való érintkezésnek mind a csoporttagok, mind pedig a kívülállók számára. Ennek megfelelõen relatíve nagy az esélye annak is, hogy éppen az õ szokásaikat értékelik - a tagok és a kívülállók is - az adott csoportban jellemzõnek. Ennél az eljárásnál azonban ez - vagyis hogy a szülõk generációjában milyen valószínûséggel fogják éppen az immobilak kulturális tevékenységi szintjét általánosnak tekinteni - másodlagos szempont. Az eljárás valódi értelme az, hogy az eseményeket utólag rekonstruálva állapítjuk meg, melyik volt az a kulturális tevékenységi szint, amelyik éppen biztosította a státusz átörökítését, és így utólag vizsgáljuk meg, hogy az attól való eltérés vajon hozzájárult-e a társadalmi egyenlõtlenségi rendszerben való elmozduláshoz. Éppen emiatt azonban az eljárás nem mentes egy csöppnyi tautológiától. Az utólagos értelmezés során ugyanis éppen azzal - a mobilitás tényével - magyarázunk, amit megmagyarázni akarunk.
Az elmondottakat figyelembe véve, és szem elõtt
tartva az azokból következõ hibaforrásokat, a
teljes mintán számított modellek elkészítésénél
mindkét eljárást alkalmaztam. A relatív kulturális
tõke szintjének méréséhez egyszerûen
kiszámítottam a vizsgált személy által
örököl kulturálistõke-mennyiségnek
és a vizsgált személy szüleinek társadalmi
csoportjában viszonyítási alapul vett kulturálistõke-mennyiségnek
a különbségét.14
(Az így képzett változók megnevezésére
a továbbiakban szinonimaként használom a kulturális
tõke relatív szintje, a kulturális tõke viszonylagos
szintje, viszonylagos vagy relatív kulturális tõke
fogalmakat. A kétféle módszerrel készült
változók megkülönböztetésére
pedig: átlaghoz viszonyított kulturális tõke
vagy immobilakhoz viszonyított kulturális tõke fogalmakat.)
A modellek végsõ formája és a rájuk vonatkozó hipotézisek
Kétszer két modellt vizsgálok tehát: az iskolai mobilitást függõ változóként kezelve egy-egy modellt a két megoldással elkészített magyarázó változóval, illetve ugyan-így két modellt oly módon, hogy a foglalkozási mobilitás lesz a magyarázott változó. Mind a négy modellen szerepel a szülõ, illetve a gyerek relatív kulturális szintje is, így azok hatása egymással összehasonlíthatóvá válik.
1. A kulturális tõke vezérelte iskolai mobilitás
modelljei
2. A kulturális tõke vezérelte foglalkozási
mobilitás modelljei*
Arra számítunk, hogy a modell eredményei igazolják:
1. a relatív kulturális tõke a mobilitási
változókkal pozitív kapcsolatot mutat;
2. a relatív kulturális tõke erõteljesebben
meghatározza az iskolai, mint a foglalkozási mobilitást;
3. a gyermek kulturális tevékenységébõl
származó kulturális tõke hatása - mindkét
függõ változóra - erõsebb, mint a szülõk
kulturális tevékenységébõl származó
kulturális tõke hatása;
4. az immobilak átlagával képzett modell jobb
magyarázó erõvel bír, mint az átlagos
szinthez viszonyított relatív változóval készített
modell.
Ad 1. A kulturális tõke vezérelte mobilitás
elméletének alaptétele.
Ad 2. Ez a feltevés következik a kulturális és
az iskolai tõke közötti kapcsolatból,15
illetve mindazoknak a kutatásoknak az eredményeibõl,
amelyek azt igazolják, hogy a társadalmi státusz összetevõi
közül a kulturális tõke az iskolai végzettségre
hat a legerõteljesebben. (Lásd például De Graaf
1986; 1989.) (Aminek oka pedig nem kis részben az életkori
hatás, vagyis az, hogy a foglalkozási pozíciót
az életkor elõrehaladásával egyre hosszabb
idõ - és egyre több új hatás - választja
el a származási körülményektõl, míg
az iskolázottsági szintrõl ugyanez - rendszerint -
nem mondható el.)
Ad 3. Azt feltételezem ugyanis, hogy a gyerek kulturális
tevékenységeinek alakítása - különösen,
ha az a társadalmi státusz többi jellemzõivel,
fõként a szülõk saját kulturális
tevékenységeivel inkonzisztens viszonyban van - nagyobb valószínûséggel
jelenti az átadott kulturális tõkének tudatos,
szándékolt növelését, mint a szülõk
saját tevékenysége, amely inkább adódik
"spontán" módon a szülõk társadalmilag
meghatározott szokásrendszerébõl, és
amelyrõl sokkal kevésbé nyilvánvaló,
hogy kihat a gyerek jövõjére. Ha viszont ebben a viselkedésben
(ha a gyerek kulturális tevékenységére fokozottabban
figyelnek, mint az a társadalmi státusz más jegyei
alapján vártható) valóban van egyfajta tudatosság,
akkor ez egyúttal az ambíciókat, a gyerek elõrejutásának
szándékolt alakítását is jelzi - és
így a mobilitási esélyekkel közvetlenebb kapcsolatban
van. Emellett már csak azért is várható a gyerek
kulturális aktivitásának a szülõkéhez
viszonyítva erõsebb hatása, mert a gyerek számára
közvetlenebb élményt jelent, mint a szülõktõl
pusztán ellesett, de önállóan be nem gyakorolt
kulturális cselekvések képezte tõke.
Ad 4. A feltételezést az utóbbi eljárásnak
arra a hátrányos vonására alapozom, amelyrõl
már korábban szó esett, vagyis hogy a kulturális
tõke átlagos szintjét a csoportban "átmenetileg"
tartózkodók szokásai túlságosan is befolyásolják,
letompítva ezzel a kulturális szokások csoportspecifikus
egyenlõtlenségeit. Emellett persze az immobilak kulturális
tevékenységébõl származtatott mutató
már említett "tautologikus" jellege is növelheti a modell
magyarázó erejét.
A továbbiakban elsõként a teljes mintára
elkészített modelleket vizsgáljuk meg, azután
elvégezzük az idõbeli tendenciák elemzését
a kérdezettek életkori kohorszok szerinti szétválasztásával,
majd pedig azt nézzük meg, milyen különbségeket
tapasztalhatunk a kulturális tõkének a két
nem életpályájának alakításában
betöltött szerepét illetõen.
Az empirikus vizsgálatok eredményei
Teljes minta
A kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás modelljei
1. táblázat
Függõ változó: az iskolai mobilitás
Teljes minta
|
|
|
| A) modell | |
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,06**
(0,045) |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,33***
(0,040) |
| R2 | 13,92% |
| B) modell | |
| Immobilakhoz viszonyított szülõi kultúra | 0,06**
(0,062) |
| Immobilakhoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,43***
(0,057) |
| R2 | 21,95% |
2. táblázat
Függõ változó: a foglalkozási mobilitás
Teljes minta
|
|
|
| A) modell | |
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,08**
(0,062) |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,24***
(0,057) |
| R2 | 9,03% |
| B) modell | |
| Immobilakhoz viszonyított szülõi kultúra | 0,11***
(0,059) |
| Immobilakhoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,33***
(0,054) |
| R2 | 17,03% |
Látható, hogy - kiinduló hipotézisünknek megfelelõen - a kulturális tõke viszonylagos szintje a társadalmi hierarchiában való elmozdulás valószínûségével szignifikáns, pozitív kapcsolatban áll. A magyarázóerõk 9-tõl 22 százalékig terjednek, vagyis, - bár természetesen messze nem a két tényezõ teljes együtt járását jelzik, de - egyértelmû bizonyítékai annak, hogy nagyobb esélye van szüleihez képest elõbbre jutni az egyenlõtlenségek rendszerében annak, aki gyerekkorában a hozzá hasonlóknál jobban kivette a részét a kulturális tevékenységi formákból, illetve megfordítva, relatíve könnyen elveszítheti a szülei által megszerzett társadalmi pozíciót az, aki a vele hasonló pozícióból indulókhoz képest csak kevés kulturális tõkét örököl. Ugyanezt az összefüggést jelzik a minden esetben szignifikáns, legalább gyenge közepes erõsségû, pozitív kapcsolatot mutató korrelációs együtthatók is. (Lásd a Függelék táblázatait is.)
Ennél azonban több is igaz. Az ugyanis, hogy a kulturális tõke - pozitív vagy negatív irányú - eltérésének mértékébõl a társadalmi mobilitás mértékére következtethetünk. Egy adott iskolázottsági vagy foglalkozási kategórián belül a tovább-adott kulturális tõke mennyisége szerint többé-kevésbé lineáris sorba rendezhetõk a családok úgy, hogy a legkisebb tõkét továbbörökítõk fiai/lányai kerülnek a társadalmi hierarchia legaljára, míg a legtöbb tõkét továbbadóké a legtetejére. Az Iskolai mobilitás és a gyermek kultúrája címû keretes írásban szemléltetésképpen közreadott számsorok azt mutatják, hogy a különbözõ mobilitási utat bejárt személyek milyen mennyiségû kulturális tõkét örököltek szüleiktõl.
Minden egyes származási csoportban a kulturális
tõke (csak ritkán megtörõ) növekvõ
trendjét tapasztaljuk, ahogyan az adott csoportból a legalacsonyabb
pozíciókba kerülõktõl haladunk azok felé,
akik a szülõk ugyanolyan iskolázottsági szintje
mellett a "legtöbbre vitték". Ahogy lépegetünk
felfelé a szülõk iskolázottsági "ranglétráján",
úgy növekszik a továbbadott kulturális tõke
általános szintje. Éppen ezért, ha a származási
csoport többi jellemzõihez viszonyítva magas szintû
a kulturális tõke továbbadása, egyúttal
mindig azt is jelenti, hogy a család a saját származási
csoportjához képest a társadalmi hierarchiában
magasabban elhelyezkedõ - esetleg: vonatkoztatási - csoport
kulturális tevékenységéhez hasonló szintû
kulturális aktivitást fejt ki. Ugyanígy, az adott
csoportban alacsonynak számító kulturális tevékenységi
szint az alacsonyabban elhelyezkedõ társadalmi csoportok
kulturális aktivitásával mutat hasonlóságot.16
Iskolai mobilitás és gyermek-kultúra
A gyermek-kultúra fõkomponens-értékek
átlagai az iskolai mobilitás típusa szerint
A kétjegyû számok azt mutatják, honnan (elsõ számjegy) hová (második számjegy) mozdultak el a vizsgált csoport tagjai. Az eseteket a származási hely szerint csoportosítva közlöm, vagyis az elsõ számsor például a 8 általánosnál alacsonyabb végzettségû szülõk által továbbadott kulturálistõke-mennyiséget mutatja aszerint, hogy a gyerek szintén nem végzett 8 osztálynál többet (11); éppen elvégezte a 8 általánost (12); szakmunkásképzõt végzett (13); leérettségizett (14); fõiskolát végzett (15); vagy befejezte az egyetemet (16). Az egyes oszlopokban dõlt betûvel szedtem a szüleikhez képest immobilok kulturális tõke értékét. Az 1. és 2. táblázat alsó részeiben éppen ezekhez az értékekhez viszonyítjuk a kulturális tõke szintjét. Az egyes számsorok alján közlöm a csoportban átlagos kulturális részvételi szint mértékét is, így a kétféle modellben viszonyítási alapként használt értékek egymással összehasonlíthatók.
1 - 8 általánosnál kevesebb;
2 - befejezett 8 általános;
3 - befejezett szakmunkásképzõ;
4 - befejezett középiskola (szakközépiskola
vagy gimnázium);
5 - befejezett fõiskola;
6 - befejezett egyetem
|
8 általánosnál kevesebb |
Középiskola |
|
12 -0,6566267 13 -0,4912932 14 -0,0419754 15 0,2173904 16 0,2623170 Csoportátlag: -0,6245394 |
42 0,7345671 43 0,6277351 44 1,1021149 45 1,0893848 46 1,5270008 Csoportátlag: 0,9813287 |
|
8 általános |
Fõiskola |
|
22 -0,2822492 23 -0,0834945 24 0,4673639 25 0,8580966 26 0,7623410 Csoportátlag: 0,0745204 |
52 1,1808916 53 0,8004661 54 1,2404447 55 1,4696857 56 1,3779862 Csoportátlag: 1,2852831 |
|
Szakmunkásképzõ |
Egyetem |
|
32 0,4528646 33 0,2966641 34 0,8380288 35 1,1116237 36 1,4250508 Csoportátlag: 0,6443144 |
62 1,2322719 63 1,2921013 64 1,3892970 65 1,6882580 66 1,7642417 Csoportátlag: 1,4378365 |
Az az összefüggés, hogy a relatíve magas kulturális tõke elõsegíti a mobilitást, mind az iskolai, mind pedig a foglalkozási pozíció megszerzésére fennáll: a kulturális tõke növelésével mindkét egyenlõtlenségi dimenzióban javíthatók az elõrejutás esélyei. A befektetés hozama azonban nem egyforma a két területen: inkább az iskolai siker valószínûsége befolyásolható ezen az úton. Mint a státuszelérési modelleknél, itt is szerepet játszik ebben az életkori hatás csakúgy, mint az iskolai eredmények közvetlenebb kapcsolata a kulturális tõke mennyiségével.17
Ugyanúgy, mint a státuszátörökítést, a státuszjavítást is a gyerek kulturális tevékenységének alakítása szolgálja jobban, nem pedig a szülõk saját kulturális aktivitásának fokozása. A viszonylagos gyermeki kultúra a mobilitás mértékével minden változópár esetében mintegy 25-50 százalékkal erõsebben korrelál, mint a szülõi kulturális tevékenység. Ennek megfelelõen a relatív gyermeki kultúra önálló magyarázóereje (az egy magyarázó változóval számított determinációs együttható értéke) másfélszer, kétszer nagyobb, mint a szülõi kultúráé. A szülõi kultúrára vonatkozó béta értékek alacsony szintje természetesen itt is - részben - betudható a két magyarázó változó erõs összefüggésének.18 A többszörös R2-ek felbontásából származó eredmények szerint a szülõi kultúra viszonylagos szintje minden modellben csupán néhány tized százalékkal - bár szignifikáns mértékben - növeli meg a teljes megmagyarázott varianciahányadot. Az R2 mintegy feléért-harmadáért a gyermeki kultúra viszonylagos szintje a felelõs, a fennmaradó - meghatározó - rész pedig a két magyarázó változó együttes, szét nem választható hatásának (a multiokolline-aritásnak) tulajdonítható.19
Az eredmények azt a feltételezésünket is igazolták, hogy a csoportátlag kivonásával képzett modellek (az 1. és a 2. táblázat felsõ részében) kisebb magyarázóerõvel bírnak, mint azok, amelyekben az immobilak kulturális szintjét tekintettük viszonyítási pontnak (az 1. és a 2. táblázat alsó részében). Feltételezésünket azzal indokoltuk, hogy a csoportátlag tartalmazza a csoportból kilépõk - esetleg szélsõséges - kulturális szintjét is, és ezért kisebb különbségeket mutat a csoportok kulturális aktvitása között, kevésbé karakterisztikus kulturálistõke-szinteket jelöl ki, mint az immobilak szokásai. Ezt egyébként az adatok is tanúsítják: az egyes - iskolázottsági vagy foglalkozási - csoportok immobiljainak átlagai sokkal jobban szóródnak, vagyis csoportonként erõteljesebben differenciáltak, mint az egyszerû csoportátlagok.
Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy a kulturális
tõke valóban alkalmas a társadalmi mobilitás
vezérlésére, státuszrendezési folyamatok
elindítására. Tudjuk azt is, hogy ezt a funkcióját
elsõsorban a gyerek saját kulturális tevékenységeinek
alakítása útján képes betölteni,
valamint, hogy nagyobb szerepet játszik az iskolai, mint a foglalkozási
egyenlõtlenségek átrendezésében. Hogy
a mechanizmus mûködésérõl ennél
árnyaltabb képet kapjunk, vizsgáljuk meg az összefüggések
idõbeli változásait a kulturális tõke
vezérelte mobilitás kohorszonként elkészített
modelljeinek a segítségével!20
A kulturális tõke vezérelte társadalmi
mobilitás a különbözõ életkori csoportokban
Kohorszok és kulturális tõke. Elõfeltevések.
Az elemzéshez három kohorszot különítettem el. Ezek összefoglaló adatait a 3. táblázat foglalja össze.
3. táblázat
A vizsgált életkori csoportok
|
|
|
|
|
|
| 1. kohorsz |
56-
|
-1936
|
-1950
|
989
|
| 2. kohorsz |
36-55 év
|
1937-1955
|
1951-1969
|
1095
|
| 3. kohorsz |
18-35 év
|
1956-1974
|
1970-1988
|
914
|
Mielõtt kohorszonkénti bontásban vizsgálnánk a kulturális tõkének a mobilitásban betöltött szerepét, tisztáznunk kell, hogy a milyen következményeire számítunk a - minta felbontásával többé-kevésbé elkülöníthetõ - életkori, valamint az egymástól el nem választható történelmi és kohorszhatásnak.
Az életkori hatástól azt várhatjuk, hogy a szülõkhöz viszonyított mobilitást ugyanúgy befolyásolja, mint az elfoglalt társadalmi státuszt. Vagyis az idõsebbek foglalkozási mobilitását kevésbé határozzák meg a szülõi házban szerzett élmények, mint a fiatalokét, és értelemszerûen kevésbé számíthatunk arra is, hogy a foglalkozási mobilitást magyarázni tudjuk az otthonról hozott kulturális tõke segítségével, mint amennyire az iskolai mobilitásnál ezt várhatjuk.
Az elméleti elõzmények, a második generációs mobilitáskutatások eredményei, valamint az ugyanezen adatokból elkészített saját státuszreprodukciós modelljeimbõl adódó következtetések alapján két, egymással ellentétes történelmi (vagy kohorsz-) hatással kell számolnunk.
A funkcionalista teóriára épülõ modernizációs elmélet - bár a társadalmi mobilitás megnövekedésével számol - azt tételezi fel, hogy a mobilitási esélyek a szülõi háttértõl egyre inkább függetlenül, egyéni képességek, ambíciók függvényében alakulnak (Davis-Moore 1998; Treiman 1970). E szerint az otthonról hozott kulturális tõke szintjének a mobilitási esélyekre is egyre csökkenõ hatással kell lennie, vagyis minden modellünknél az R2-ek és a béták csökkenésére számíthatunk, ahogy a legfiatalabb kohorsz felé haladunk.
Ezekkel a várakozásokkal szemben, az azonos adatokkal
elkészített státuszreprodukciós modellek vizsgálatakor
azt kaptuk, hogy az iskolai végzettséget a középsõ
korcsoportnál tudjuk a leginkább megmagyarázni a kulturális
tõke átörökítésével (Blaskó
1998). Az általános érvényû modernizációs
trendet e szerint a státuszátörökítés
vonatkozásában megtöri a sajátos, közép-európai,
rendszerspecifikus periódushatás. A szocializmus, illetve
annak egyenlõsítõ és a materiális státuszreprodukciót
korlátozó politikája - mint ahogyan ezt a korábbi
vizsgálatok egy része is jelezte (például Simkus
1982; Kolosi-Peshar-Róbert 1995) - az államszocialista rendszerekben
felerõsítette a kulturális átörökítés
szerepét. Ennek alapján a rendszerspecifikus történelmi
hatással számolva, azt feltételezhetjük, hogy
az anyagi elõnyök átörökítésének
korlátozása a középsõ kohorsz tagjainak
gyermekkora idején a mobilitási stratégiák
anyagi befektetésre épülõ változatait
is visszaszorította. Ha pedig ez így van, akkor arra számíthatunk,
hogy a kulturális tõkének a mobilitási esélyek
alakításában is megnövekedett a szerepe az ötvenes-hatvanas
évek tájékán.
A kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás modelljei - kohorszok
A kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás modelljeinek tanúsága szerint a státuszátörökítési folyamatokkal ellentétben a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás idõbeli alakulását inkább a modernizációs - semmint a nivellálási törekvésekbõl származó történelmi - hatások uralják.
4. táblázat
A kulturális tõke vezérelte társadalmi
mobilitás modelljeinek eredménye
|
|
|
|
|
|
|
|||
| Függõ változó: iskolai mobilitás | |||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,13**
(0,072) |
0,07
(0,066) |
0,05
(0,073) |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,34***
(0,068) |
0,34***
(0,058) |
0,21***
(0,060) |
| R2 | 19,04% | 14,87% | 5,61% |
| Függõ változó: foglalkozási mobilitás | |||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,12*
(0,099) |
0,09*
(0,099) |
0,07
(0,099) |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,26***
(0,097) |
0,24***
(0,091) |
0,21***
(0,086) |
| R2 | 12,04% | 9,04% | 6,22% |
Az iskolai mobilitás mértékébõl megmagyarázott varianciahányad a legidõsebbtõl a fiatal kohorsz felé folyamatosan csökken: 19, 15 és 6 százalék (4. táblázat). Megjelenik ugyan a várt periódushatás, de csupán mérsékelni tudja az elsõ két kohorsz közötti csökkenés mértékét, és nem növeli meg, csak nem engedi leesni a gyerek kulturális tevékenységének hatását. Ugyanakkor pedig egyáltalán nem téríti el a szülõi kulturális aktivitás hatásának alakulását attól, ami a modernizációs trend alapján várható. Az ötvenes-hatvanas évek egyenlõsítõ törekvései tehát - amelyek alapján azt várhattuk volna, hogy a középsõ korcsoportnál megemelkedik a kulturális tõke mobilizáló ereje is - kevésbé növelték meg a kulturális tõkének a társadalmi mobilitásban, mint az elõnyök átörökítésében betöltött szerepét. A jelenség értelmezésére többféle magyarázat is kínálkozik:
1. Feltételezhetjük, hogy könnyebb volt felismerni a kulturális tõkének a pozíció megõrzésében, semmint a mobilitási esélyek alakításában betöltött szerepének felerõsödését, illetve az elõbbi változáshoz könnyebb volt alkalmazkodni is. Pontosabban: könnyebben tudtak alkalmazkodni a változáshoz azok, akik már eleve jó pozícióban voltak, és csupán az elõny továbbörökítésére, nem pedig létrehozására törekedtek.
2. Az is lehet azonban, hogy az alkalmazkodni tudók számára is nehezebbé vált az elõrejutás ilyen módon, mert az átörökítés más csatornáinak beszûkülésére a társadalom elõnyelosztó mechanizmusai - elsõsorban az oktatási rendszer - a kiválasztás megszigorításával reagáltak, és nagyobb jelentõsége lett annak, hogy a kulturális tõke csak a másképpen kiválogatódni nem tudó, valóban "kiválóak" - az elit - kiemelését szolgálja.
3. Végül pedig magyarázhatjuk a történelmi hatás viszonylagos gyengeségét azzal is, hogy a középsõ kohorsz tagjai iskolázottság tekintetében rendkívül mobilnak bizonyultak (míg a legidõsebbek körében 55, a legfiatalabbak között 69, addig a második kohorszban 83% a mobil személyek aránya). Vagyis elmozdulásuk a szülõkhöz képest a kulturális tõke szintjétõl függetlenül is igen nagy valószínûséggel bekövetkezhetett, és így csak kisebb relatív elõnyhöz jutottak azok, akik elõzetes szocializáció révén már hozzáigazították kulturális tevékenységüket az elérni kívánt társadalmi csoport szokásaihoz. Feltehetõ, hogy a felsorolt három hatás egyszerre volt jelen, és gátolta a várt - R2 növelõ - periódushatás érvényesülését az iskolai mobilitás alakulásában a középsõ kohorsz esetében.
Az iskolai mobilitáshoz hasonlóan idõben csökkenõ kulturális hatást mutat a foglalkozási mobilitás meghatározottságának alakulása is (az R2 értékek értéke: 12, 9 és 6% - 4. táblázat). Itt a politikai rendszer meghatározta periódushatás ereje még kisebb, mint az iskolai mobilitás estében, hiszen még az R2 csökkenésének mértékét sem befolyásolja. Igen kis mértékben ugyan, de folyamatosan csökken mind a gyerek, mind pedig a szülõk kulturális aktivitásának a hatása - ahogyan azt a modernizációs hipotézisek alapján várni lehetett. Mindezt hasonló okokkal magyarázhatjuk, mint az iskolai mobilitás modelljének viselkedését. Elképzelhetõ, hogy a mobilizálódni vágyók lassabban ismerték fel a kulturális tõke státusz-meghatározó szerepének erõsödését, mint azok, akik csupán megõrizni igyekeztek pozíciójukat; és számolhatunk azzal is, hogy nehezebbé vált az iskola "megtévesztése". Kevéssé állja meg helyét itt viszont az az érv, amely szerint a mobilitási arányok változása áll a jelenség hátterében. Bár a középsõ kohorsz foglalkozási mobilitásának mértéke is meghaladta a két szélsõ kohorszét, a különbség közel sem annyira jelentõs, mint az iskolai mobilitás esetében. (Apjához képest mobil az elsõ kohorszban 70%, a második kohorszban 75%, a harmadikban pedig 69%.)
Azt mondhatjuk tehát, hogy az anyagi egyenlõsítés politikája a foglalkozási csatornán még annyira sem növelte meg a kulturális tõke mobilizáló hatását, mint az iskolázottság területén, vagyis inkább az univerzális, semmint a szocialista országokban jellemzõ periódushatás volt itt jelen. A modernizációs hatás erejére utal ezenkívül az is, hogy az életkori hatás is csak igen visszafogottan érvényesül. Az életkori hatás alapján a megmagyarázott varianciahányad csökkenését vártuk - vagy legalábbis azt, ogy (mint a státuszmegszerzési modellek esetében) kioltsa egymást a két hatás. Itt azonban az életkori hatás jelenlétét csupán az R2 értékek csökkenésének nem túlságosan nagy üteme jelzi. Jól kiolvasható viszont az életkori hatás az iskolai végzettség és a foglalkozás R2 értékeinek összehasonlításából. Kohorszonként rendre kivonva egymásból a megmagyarázott varianciahányad értékeit, a fiatal kohorsz felé haladva fokozatosan csökkenõ értéket kapunk: 19 százalék-12 százalék = 7 százalék; 15 százalék-9 százalék = 6 százalék; 6 százalék-6 százalék = 0 százalék (4. táblázat).
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy
a kulturális tõke relatív szintje a magyar társadalomban
egyre csökkenõ befolyással van a társadalmi mobilitás
esélyeinek alakulására. A második kohorsz gyerekkorát
meghatározó történelmi hatások nem befolyásolták
a politikai berendezkedés sajátosságai alapján
várt irányba a kulturális tõke mobilizáló
hatását: csupán egész kis mértékben
ellensúlyozták a modernizációs hatást
az iskolai, és egyáltalán nem a foglalkozási
mobilitás területén.
A kulturális tõke eltérõ szerepe a férfiak
és a nõk társadalmi mobilitásában
Nemek és kulturális tõke. Elõfeltevések.
A kulturális reprodukció empirikus vizsgálatainak
sorában csak kevés olyat találunk, amelyben a két
nemet elkülönítve vizsgálták volna. (Megteszi
ezt Róbert 1986). Elvégzi még a különválasztást
DiMaggio (1982) már idézett tanulmányában,
amelyben ráadásul - mint errõl már szó
esett - a mienkkel némi rokonságot mutató eljárás
segítségével a kulturális tõkének
a társadalmi mobilitásra gyakorolt hatását
is vizsgálja. Eredményei között számos érdekes
megfigyelés szerepel a kulturális fogyasztás nem specifikus
jellegzetességeire vonatkozóan. Ezek közül számunkra
most annak van kiemelkedõ jelentõsége, hogy DiMaggio
szerint míg a lányokra a hagyományos kulturális
reprodukciós modell feltételezései érvényesek,
addig a fiúk státuszelérését a kulturális
mobilitás modelljeivel lehet inkább leírni. E szerint
a fiúknál minél alacsonyabb státuszú
apától származik valaki, annál nagyobb nyereségre
számíthat akkor, ha középiskolás évei
alatt (!) megnöveli kulturális tõkéjét.
A lányok körében pedig éppen fordított
a helyzet: ugyanis - összhangban a kulturális reprodukció
elméletével - erõsebb összefüggés
mutatkozott a szülõk iskolai végzettsége és
a középiskolás években végzett kulturális
tevékenység mértéke között, mint
a fiúk esetében. A két nem között tapasztalt
eltérésekbõl DiMaggio levonja a következtetést,
hogy a kulturális tõke eltérõ szerepet játszik
a férfiak és a nõk mobilitási stratégiájában,
ám a különbségek meggyõzõ indoklásával
nem szolgál. A jelenségek magyarázatául elsõsorban
azt hozza fel, hogy a magas kultúrában való részvétel,
a kultúra iránti érdeklõdés a lányok
számára erõsebb kulturális követelményként
jelentkezik, mint a fiúk számára, de ebbõl
még nem derül ki az, hogy miért lehet sikeresebb stratégia
a valóságosnál magasabb kulturális státuszcsoporthoz
tartozás jelzése a felfelé mobilizálódni
kívánó fiúk, mint a hasonló ambíciókkal
rendelkezõ lányok számára.
A kulturális tõke vezérelte mobilitás modelljei - férfiak és nõk
A társadalmi mobilitás mértékével a relatív kulturálistõke-változók mindegyike szignifikáns, pozitív kapcsolatot mutat mind a férfiak, mind pedig a nõk esetében (5. táblázat). A kapcsolatok nagyságrendje azonban határozott különbségeket mutat az egyes esetekben. A regressziós modellek - és a korrelációs együtthatók - szerint a kulturális tõke nagyobb szerepet játszik a nõk, mint a férfiak mobilitási stratégiáiban.
5. táblázat
Az iskolai mobilitás nemek szerinti modellje
|
|
|
|
|
|
||
| Függõ változó: iskolai mobilitás | ||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra |
0,05
(0,071) |
0,05
(0,057) |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra |
0,30***
(0,061) |
0,40***
(0,052) |
| R2 |
11,01%
|
18,79%
|
| üggõ változó: foglalkozási mobilitás | ||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra |
0,06
(0,095) |
0,09*
(0,081) |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra |
0,15***
(0,085) |
0,33***
(0,076) |
| R2 |
3,44%
|
15,81%
|
Az 5. táblázat adatai szerint iskolai mobilitás modelljében a megmagyarázott varianciahányad a nõk esetében közel 75 százalékkal haladja meg a férfiak modelljében mért R2 értéket (R2 értéke: 11, illetve 19%). Az eltérés - amint az a reprodukciós modellek eredményei alapján várható volt - a gyermek kulturális tevékenységének a hatásában mért különbségekkel magyarázható. Vagyis a lányok - iskolai - mobilitási esélyeit sokkal inkább lehet befolyásolni a magas kultúrával való megismertetésük révén, mint a fiúkét.
A foglalkozási mobilitás vizsgálatánál a két nem közötti különbség még inkább szembeötlõ, és sokkal inkább egyértelmû, mint az iskolai mobilitás esetében. A foglalkozási mobilitásnál ugyanis a nõk mobilitásmértékének szóródásából megmagyarázott varianciahányad mintegy ötször nagyobb, mint a férfiak modelljében kapott R2 érték. A megmagyarázott varianciahányad 3 százalék (férfiak) és 16 százalék (nõk). Az R2 értékeknek az iskolai mobilitás esetében kapottnál is nagyobb arányú eltéréseit itt az életkori hatás nemenként eltérõ erõsségével magyarázhatjuk. A férfiak esetében a foglalkozási mobilitás mértékét nagyobb részben befolyásolják az életpálya során "szerzett" hatások, mint a nõkét, akiknek mobilitási esélyei nem kis részben gyerekkorban dõlnek el. A foglalkozási mobilitást mérõ modellek másik sajátossága, hogy a két nem közötti eltérés nem csupán a gyerek, hanem a szülõk kulturális tevékenységének relatív szintjében is megjelenik. Itt a relatív gyerekkori kulturális tevékenység hatása nem nyomja el a szülõk kulturális tevékenységének szerepét. Ez nem váratlan, hiszen (mint ez a státuszmegszerzési modellekbõl kiderült) a nõk foglalkozási státuszára szüleiknek kulturális részvétele közvetlenül is hatással van.
Eredményeinknek a DiMaggio (1982) tanulmánytól
való gyökeres eltérését - vagyis hogy
a nõk esetére találtuk jelentõsebbnek a kulturális
tõkének a mobilitásban betöltött szerepét
- persze jórészt szemléletbeli és módszertani
különbségekkel, elsõsorban a kulturális
tõke fogalmának eltérõ értelmezésével
és operacionalizálásával magyarázhatjuk.
Azzal ugyanis, hogy míg DiMaggio figyelmét a kulturális
tõke mennyiségének késõi kiigazítására
irányítja, addig az itt bemutatott elemzés a szorosan
értelmezett, a gyermekkor egésze alatt elsajátítható
kulturális tõke mobilizáló hatására
hívja fel a figyelmet. Eredményeink azt mutatják,
hogy ez utóbbi út sokkal inkább a lányos szülõk
lehetõségeit tágítja gyermekük társadalmi
helyzetének befolyásolására. Ez nem csupán
elõnyt jelent természetesen, hanem azt is, hogy a lányok
a fiúknál nagyobb valószínûséggel
veszítik el a szülõk által megszerzett társadalmi
pozíciót pusztán a kulturális nevelés
hiányosságai miatt. A jelenség szociológiai
értelmezésére a társadalmi mobilitás
esélyeit befolyásoló tényezõk vizsgálata
nélkül nem vállalkozom. Nem tudható ugyanis,
hogy a fiúk R2 értékbeli "deficitjét"
egyéni képességeiknek, érdeklõdésüknek
az elõrejutás meghatározásában jutó
nagyobb tér kompenzálja inkább, vagy pedig más,
a szülõi házban begyûjthetõ (például
anyagi) többlet erõsebb hatása.
Befejezés
A tanulmányban bemutatott empirikus vizsgálat eredményei - úgy vélem - kellõ bizonyítékot szolgáltatnak a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás elméletére. A rendelkezésünkre álló adatok birtokában immár állításként fogalmazhatjuk meg a hipotézist: a kulturális tõke relatív szintje hatással van a mobilitási esélyekre. Hogy a feltárt hatás mennyire nevezhetõ jelentõsnek, az persze értékelés kérdése. Én úgy látom, hogy egyetlen független változóból nyert 10-20 százalékos magyarázóerõ figyelemre méltó eredmény, különösen ha meggondoljuk, hogy a függõ változók szórásának kialakításában milyen sok, itt még csak nem is említett tényezõ (például motivációs szint, lakóhely, gyerekek száma a családban és persze képességek, intelligencia...) játszhat szerepet. Célom egyébként nem is az volt, hogy az egyes rétegzõdési dimenziókban való elmozdulás mértékének minél pontosabb magyarázatát adjam, hanem csak az, hogy egyetlen jellemzõvel, a relatív kulturális tõkével való együtt járását bebizonyítsam.
A kulturális tõke vezérelte mobilitás mûködése nem választható el a kulturális reprodukció mûködésétõl. Kapcsolatukat - amellett, hogy elméletileg is a kulturális reprodukció teóriája vezetett el a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás gondolatához - az is jelzi, hogy a két mechanizmus számos szempontból hasonló sajátosságokkal bír. Mindkettõ az iskolai státusz megszerzésére van közvetlenebb hatással, és csak kevéssé befolyásolja a foglalkozási pozíció elérését. Ráadásul mindkettõ mûködését ugyanazok a társadalmi körülmények erõsítik fel. Mindkét elmélet nagyobb magyarázóerõvel bír a nõk, mint a férfiak esetében, és mindkét folyamatra igaz az is, hogy a két világháború között, illetve a második világháború idején nagyobb hatással volt a társadalmi rétegzõdés alakulására, mint a kádárizmus második felében. Az itt vizsgált társadalmi sajátosságok nagyobbik része tehát azt mutatta, hogy ahol (amelyik idõszakban, amelyik nem esetében) a kulturális tõke mint az elõnyöket továbbörökítõ mechanizmus mûködik, ott ugyanez az erõforrás az elmozdulást is biztosíthatja az egyenlõtlenségek hierarchikus rendszerében.
Ennél talán még érdekesebb eredmény annak felismerése, hogy vannak ettõl eltérõ esetek is, amikor a két mechanizmus nem "mozog együtt", amikor a társadalmi viszonyok kedveznek az egyik, de nem a másik mûködésének. Ilyen feltételeket teremtett az anyagi átörökítés erõteljes kontrollja az ötvenes-hatvanas években. Míg ugyanis a kulturális reprodukció jelentõsége megemelkedett, addig a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás szerepe nem erõsödött fel ebben az idõszakban. A jelenség magyarázatára csak hipotéziseink lehetnek. Feltételezhetjük például, hogy a materiális elõnyök átörökíthetõségében bekövetkezõ változáshoz könnyebben alkalmazkodtak az elõnyöket csupán átörökíteni igyekvõ, magasabb státuszú osztályok tagjai, mint azok, akik az elõnyök megteremtésére törekedtek. Nem zárható ki az a magyarázat sem, hogy ebben az idõszakban nehezebbé vált az iskola "félrevezetése", mert az elit tagjai számára - éppen a hagyományos módon történõ elõnyátörökítés korlátai miatt - létfontosságúvá vált, hogy ott saját elõnyeit igyekezzen megõrizni és továbbadni. Különösen az iskolai mobilitás esetében gondolhatunk még arra is, hogy a mobilitás általános szintjének megnövekedése miatt a relatív kulturális elõnyök veszítettek értékükbõl.
Bármely magyarázat(ok) is érvényes(ek) azonban, az mindenképpen nyilvánvaló, hogy a kulturális tõkének a mobilitási esélyek alakításában betöltött szerepét elsõsorban a modernizációs folyamatok befolyásolják. A szülõi házban szerzett kulturális tõke viszonylagos szintje egyre kevésbé befolyásolja a mobilitási esélyeket - annak alakulásában feltehetõleg egyre inkább más, a modellben nem szereplõ tényezõk játszanak szerepet. Azt persze, hogy ezek között a "más" tényezõk között mekkora a társadalmi háttértõl független, és mekkora az attól függõ tényezõk relatív súlya, további vizsgálatoknak kell megmutatniuk.
Úgy vélem, a bemutatott módszer (a relatív változók magyarázó változóként való felhasználása) és a módszer hátterében álló gondolat (hogy a mobilitási esélyeket különféle csoportjellemzõktõl való eltérések befolyásolhatják) számos irányban tovább építhetõ.21 Kézenfekvõ igény lehet elõször is, hogy kiterjesszük az ellenõrzõ változóként használt társadalmi jellemzõk körét. Vajon azonos mértékû-e a kulturális tõke mobilizáló hatása a különbözõ településtípusokon, vagy az urbanizáció foka meghatározza az erõforrások átválthatóságának szintjét? Ugyanolyan mértékben szolgálja-e a kulturális tõke minden egyes társadalmi csoportból az elmozdulást, vagy pedig az egyes csoportok nyitottsága, elhelyezkedése az egyenlõtlenségek hierarchiájában, illetve más csoportjellemzõk befolyással vannak arra, hogy a kulturális tõke jellemzõ szintjétõl való eltérés mennyiben járul hozzá a társadalmi mobilitás lehetõségéhez? A különbözõ - iskolázottsági, foglalkozási - csoportokat e szempontból vizsgáló elemzésnek ki kellene térnie arra is, hogy milyen - és mennyire eltérõ vagy éppen hasonló - mértékben homogének az egyes társadalmi csoportok a kulturális szokásokat illetõen.
A kulturális tõke vezérelte mobilitás elméletétõl
elszakadó, ám az elképzelés magvát megõrzõ
gondolkodási irány lehet más tõkefajtáknak
- elsõsorban az anyagi tõkének - a bemutatott módszerrel
való elemzése is. Ahogyan a státuszelérési
modellek is párhuzamosan elemzik, és ezáltal összehasonlíthatóvá
teszik a kétféle erõforrás reprodukciós
hatását, a mobilitás modelljei összevethetõvé
tennék a társadalmi mobilitás alakításában
betöltött szerepüket. Így - többé-kevésbé
átfogva az otthonról hozott erõforrások összességét
- közelebb jutnánk annak a kérdésnek a megválaszolásához
is, hogy milyen részben felelõsek a mobilitási esélyek
alakulásáért a származás körülményei,
és mennyi tere marad ezek meghatározásában
az egyéni képességeknek, ambícióknak.
Irodalom
Andorka Rudolf-Kulcsár Rózsa 1982. Az anya társadalmi helyzetének és iskolai végzettségének hatása a gyermekek társadalmi mobilitására. Szociológia, 4.
Blaskó Zsuzsa 1997. Kulturális tõke és társadalmi mobilitás. Szakdolgozat. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet és Továbbképzõ Központ
- 1998. Kulturális tõke és társadalmi reprodukció. Szociológiai Szemle, 3.
Blau, P. M.-O. D. Duncan 1967. The American Occupational Structure. Wiley, 163-177. (Magyarul megjelent: Róbert Péter (szerk.) 1998. A társadalmi mobilitás. Budapest: Új Mandátum, 141-152.
Bourdieu, P. 1973. Cultural Reproduction and Social Reproduction. In: R. Brown (ed.) Knowledge, Education and Cultural Change. London: Willmer Brothers Limited
- 1978. A társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdése. Budapest: Gondolat
- 1986. The Forms of Capital. In: J. G. Richardson Handbook of Theory and Research for the Sociology of Education. New York: Greenwood
Davis, Kingsley-Wilbert E. Moore 1945. A rétegzõdés néhány elve. In: Angelusz Róbert (szerk.) 1998. A társadalmi rétegzõdés komponensei. Budapest: Új Mandátum
De Graaf, P. M. 1986. The Impact of Financial and Cultural Resources on Educational Attainment in the Netherlands. Sociology of Education, Vol. 59. 237-246.
- 1989. Cultural Reproduction and Educational Stratification. In: Bakker, B. F. M.-J. Dronkers-G. W. Meijnen (eds.): Educational Opportunities in the Welfare State. Nijmegen
DiMaggio, P. 1982. Cultural Capital and School Success. American Sociological Review, Vol. 47. 189-201. (Magyarul megjelent: Róbert Péter (szerk.) 1998.
A társadalmi mobilitás. Budapest: Új Mandátum, 198-218.
Ganzeboom, H. B. G 1986. Cultural Socialization and Social Reproduction. Paper presented at the XI. World Congress of Sociology. New Delhi
Ganzeboom, H. B. G.-P. M. De Graaf-Péter Róbert 1990. Cultural Reproduction Theory on Socialist Ground: Intergenerational Transmission of Inequalities in Hungary. In: Kalleberg, A. L. (ed.) Research in Social Stratification and Mobility. Vol. 9.
Halsey, A. H.-A. Heath-J. Ridge 1980. Origins and Destinations. Oxford: Clarendon Press
Kolosi Tamás 1987. Tagolt társadalom. Struktúra, rétegzõdés, egyenlõtlenség Magyarországon. Budapest: Gondolat
Kolosi Tamás-Jules Peschar-Róbert Péter 1995. A társadalmi reprodukció csökkenése. In: Társadalmi rétegzõdés. Budapest, Aula, 475-499.
Mateju, P. 1988. Family Background and Educational Attainment in Czechoslovakia in the Late Seventies. Kézirat.
- 1990. Family Effects on Educational Attainment is Czechoslovakia, Hungary and the Netherlands. In: J. L. Peshar (ed.): Social Reproduction is Eastern and Western Europe. University of Groningen
Merton, R. K. 1980. A vonatkozatási csoport elmélete és a társadalmi mobilitás. In: R. K. Merton (ed.) Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Budapest: Gondolat
Róbert Péter 1986. Származás és mobilitás. Budapest: Társadalomtudományi Intézet
- 1991. The Role of Cultural and Material Resources in Status Attainment Process: The Hungarian Case. In: Gábor László-András Tóth (eds.) Beyond the great Transformation. Research Review
Simkus, A. 1982. Comparative Stratification and Mobility. In: Ammer, J. M.-R. S. Marsh (eds.) Comparative Sociological Research is the 1960s and 1970s. Leyden, Brill
Treiman, Donald J. 1970. Industrialisation and Social Stratification.
In: E. O. Laumann (ed.) Social Stratification: Research and Theory for
the 1970's. Mew York: The Bobbs-Merrill Company, Inc., 1970: 204-234. (Magyarul
megjelent: Róbert P. (szerk.) 1998. A társadalmi mobilitás.
Budapest: Új Mandátum, 86-110).
Függelék
A felhasznált adatok
Az elemzéshez a TÁRKI 1992-es mobilitásfelvételének
adatait használtam föl. A minta 2998 megkérdezett válaszait
tartalmazza. Az adatok retrospektív eljárásból
származnak, vagyis a megkérdezettek visszaemlékezése
alapján tartalmaznak a gyerekkorukra vonatkozó információkat.
A kulturális tõke mérése
F1. táblázat
A viszonylagos kulturálistõke-mutatók
| Megnevezés | Átlag | Szórás | Minimum | Maximum |
| Teljes minta | ||||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,00 | 0,66 | -2,28 | 3,13 |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,00 | 0,76 | -2,61 | 3,19 |
| Immobilakhoz viszonyított szülõi kultúra | 0,15 | 0,67 | -2,48 | 3,40 |
| Immobilakhoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,29 | 0,78 | -2,94 | 3,56 |
| Elsõ kohorsz | ||||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,00 | 0,86 | -2,37 | 4,38 |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,00 | 0,88 | -2,11 | 4,30 |
| Második kohorsz | ||||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,00 | 0,70 | -2,48 | 2,93 |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,00 | 0,80 | -1,90 | 2,79 |
| Harmadik kohorsz | ||||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,00 | 0,76 | -2,51 | 2,77 |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,00 | 0,87 | -2,09 | 3,16 |
| Férfiak | ||||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,00 | 0,75 | -2,44 | 2,71 |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,00 | 0,83 | -2,21 | 3,46 |
| Nõk | ||||
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,00 | 0,78 | -2,27 | 3,01 |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,00 | 0,83 | -2,26 | 3,24 |
A társadalmi mobilitás
Az immobilak aránya mind az iskolai végzettség, mind pedig a foglalkozás dimenziójában 30 százalék körül alakult. Mindkét mobilitási csatornára - de különösen az iskolaira - igaz az is, hogy nagyobb volt a felfelé, mint a lefelé elmozdulók aránya. Ez fõként a strukturális, mennyiségi változások következménye.
F2. táblázat
Az iskolai mobilitás mértéke -5-tõl
+5-ig terjedõ skálán, százalékos megoszlások
|
|
Teljes minta
|
|
|
|
Férfiak
|
Nõk
|
|
-5,00
|
0,0
|
0,1
|
-
|
-
|
-
|
0,1
|
|
-4,00
|
0,1
|
0,1
|
-
|
0,3
|
0,2
|
0,1
|
|
-3,00
|
0,5
|
0,3
|
0,3
|
1,0
|
0,6
|
0,5
|
|
-2,00
|
1,9
|
1,0
|
0,9
|
4,0
|
2,3
|
1,6
|
|
-1,00
|
7,8
|
4,1
|
4,6
|
15,1
|
7,1
|
8,3
|
|
0,00
|
30,6
|
45,4
|
16,8
|
31,4
|
24,7
|
35,6
|
|
1,00
|
31,2
|
22,7
|
37,7
|
32,5
|
32,0
|
30,6
|
|
2,00
|
18,6
|
16,1
|
26,2
|
12,5
|
23,2
|
14,8
|
|
3,00
|
6,0
|
5,9
|
8,9
|
2,7
|
5,5
|
6,4
|
|
4,00
|
2,2
|
2,5
|
3,5
|
0,5
|
2,7
|
1,7
|
|
5,00
|
1,0
|
1,8
|
1,1
|
-
|
1,7
|
0,3
|
| Összesen (százalék) |
100
|
100
|
100
|
100
|
100
|
100
|
| Összesen (fõ) |
2796
|
883
|
1006
|
880
|
1273
|
1496
|
F3. táblázat
A foglalkozási mobilitás mértéke -5-tõl
+5-ig terjedõ skálán, százalékos megoszlások
|
|
|
|
|
|
|
|
|
-5,00
|
0,2
|
0,1
|
-
|
0,1
|
0,2
|
0,2
|
|
-4,00
|
0,9
|
1,2
|
0,4
|
0,5
|
1,1
|
0,7
|
|
-3,00
|
2,0
|
1,6
|
0,9
|
2,5
|
2,0
|
2,0
|
|
-2,00
|
5,9
|
4,9
|
2,0
|
7,9
|
5,6
|
6,3
|
|
-1,00
|
11,5
|
7,3
|
5,4
|
15,6
|
11,6
|
11,5
|
|
0,00
|
28,6
|
30,3
|
25,4
|
31,2
|
30,1
|
27,3
|
|
1,00
|
20,4
|
21,1
|
19,8
|
20,4
|
18,9
|
21,8
|
|
2,00
|
15,0
|
16,9
|
16,7
|
10,7
|
12,8
|
16,9
|
|
3,00
|
8,0
|
7,3
|
8,3
|
8,4
|
10,1
|
6,1
|
|
4,00
|
5,2
|
6,5
|
6,3
|
2,1
|
4,8
|
5,5
|
|
5,00
|
2,2
|
2,7
|
2,9
|
0,5
|
2,7
|
1,7
|
| Összesen (százalék) |
|
|
|
|
|
|
| Összesen (fõ) |
|
|
|
|
|
|
Korrelációs táblák
F4. táblázat
A relatív kulturálistõke-mutatók korrelációja
a mobilitás mértékével (r)
Teljes minta
| Megnevezés | Iskolai mobilitás | Foglalkozási mobilitás |
| Átlaghoz viszonyított szülõi kultúra | 0,2463 | 0,2363 |
| Átlaghoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,3744 | 0,3093 |
| Immobilakhoz viszonyított szülõi kultúra | 0,3081 | 0,3294 |
| Immobilakhoz viszonyított gyermek-kultúra | 0,4704 | 0,4191 |
F5. táblázat
A relatív kulturálistõke-mutatók páronkénti
korrelációja a mobilitás mértékével
(r)
Kohorszok
| Megnevezés |
|
|
||||
|
|
|
|
|
|
|
|
| Átlaghoz viszonyított
szülõi kultúra |
0,3396 | 0,2721 | 0,1552 | 0,2653 | 0,2356 | 0,2013 |
| Átlaghoz viszonyított
gyermek-kultúra |
0,4148 | 0,3895 | 0,2463 | 0,3544 | 0,3090 | 0,2568 |
F6. táblázat
A relatív kulturálistõke-mutatók korrelációja
a mobilitás mértékével (r)
Nemek
| Megnevezés |
|
|
||
|
|
|
|
|
|
| Átlaghoz viszonyított
szülõi kultúra |
0,2126 | 0,2887 | 0,1534 | 0,3079 |
| Átlaghoz viszonyított
gyermek-kultúra |
0,3334 | 0,4358 | 0,2029 | 0,4027 |
* A tanulmány az ELTE Szociológiai és
Szociálpolitikai Intézetében írt szakdolgozatom
alapján készült. Köszönöm Róbert
Péter segítségét.
1. Kulturális tõkének - Pierre
Bourdieu nyomán - a társadalom uralkodó csoportjainak
körében elfogadott, sõt várt attitûdöket
és magatartásformákat nevezem. Azokat az internalizált
értékeket, amelyek a megfelelõ modorban, stílusban,
a jó ízlésben, a nyelvhez való viszonyban,
speciális készségekben, képességekben
és jártasságokban nyilvánulnak meg. Ezek a
kulturálisan magasra tartott értékek és viselkedésformák
- Bourdieu szerint - a legitim, szentesített, vagyis (az õ
jelzõinél elterjedtebb meghatározást használva)
a "magas" kultúrával való bensõséges
kapcsolat egyértelmû jelzései. (Lásd minderrõl
Bourdieu (1978a: 237-310; 350-378; 379-401; 1986.) A kulturális
tõke fogalmának operaciona-lizálását
éppen ezért Bourdieu maga és követõi is
a (magas) kultúra fogyasztásának mérõszámaival
kísérlik meg, és én is ennek megfelelõen
járok el (Bourdieu 1973). Az iskolai végzettséget
én nem a kulturális tõke részének, hanem
annak következményének tekintem (részleteket
és indoklást lásd Blaskó 1998).
2. A kérdés maga egyébként
nem egészen új: mint további kutatásokat igénylõ
probléma megfogalmazódott már a mobilitás-szakirodalomban.
Így például Róbert Péter munkájának
a meg nem válaszolt kérdéseket felvonultató
zárószavában is: "... a kulturális tõke
megléte képes-e hiányt pótolni, más,
kevésbé kedvezõ háttérjellemzõk
esetén, illetve hiánya képes-e más, kedvezõbb
háttérjellemzõk hatását, értékét
lerontani?" (1986: 304)
3. Mertonéhoz hasonló fogalmat és
gondolatmenetet egyébként Bourdieu is használ. Az
õ megfogalmazásában: - az emberek - "...egyfajta elõlegezett
szocializáció révén felkészülnek
arra, hogy elfoglalják azokat a társadalmi pozíciókat,
amelyeknek elérésére objektíve esélyesek"
(1978a: 142).
4. Ehhez persze némi szemléletváltozásra
van szükség. Az eredeti teória ugyanis az egyén
életén belül bekövetkezõ szerepváltásokra,
vagyis a karriermobilitás formáira vonatkozik. Ahhoz, hogy
az intergenerációs mobilitást is ezzel a fogalmi apparátussal
közelíthessük, a családot mint egységet
kell tekintenünk, és az egyik generáció viselkedésváltozását
mint a következõ generáció elõzetes szocializációját
kell felfognunk.
5. A módszertani megoldások leírásának
és indoklásának egy részét lásd
Blaskó (1998).
6. A társadalmi pozíció egydimenziósnak
tételezésében természetesen a módszertani
korlátoknak is szerepe volt.
7. Lásd ezzel kapcsolatban Blaskó 1998:
7. végjegyzet.
8. A két iskolai végzettséget
Róbert Péter eljárását alkalmazva vontam
össze (1986). Nála ahol az apa és az anya iskolai végzettsége
megegyezett, ott az összevonáskor értelemszerûen
a közös végzettséghez tartozó értéket
kapták; ahol a két szülõ végzettsége
között egyfokozatnyi eltérés volt, ott a magasabb,
ahol pedig egynél több fokozatnyi eltérés, ott
a magasabb végzettség mínusz 1 értéket
kapta a szülõk iskolai végzettségét leíró
változó.
9. Látható, hogy a hagyományos
felosztástól eltérõen, itt a maszekok csoportja
kettébontva szerepel. Úgy vélem ugyanis, hogy e csoport
számos szempontból - iskolai végzettség, vagyon,
jövedelem... - túlságosan összetett ahhoz, hogy
helyét egyértelmûen meghatározhassuk a társadalmi
hierarchiában. Nem állíthatjuk egyértelmûen
sem azt, hogy például egy beosztott szellemi apa gyermeke
lefelé mozdul el a társadalmi hierarchiában akkor,
ha maszek lesz belõle, sem pedig azt, hogy szakmunkás háttérrel
maszekká válni felfelé mobilitást jelent. A
csoport erõteljes belsõ heterogenitását leginkább
az iskolai végzettségük mentén való elválasztásukkal
láttam feloldhatónak. Ezért attól függõen,
hogy rendelkeztek-e érettségivel, a két szomszédos
csoport - a szakmunkások vagy az egyéb szellemiek - valamelyikébe
soroltam be õket. (Arról, hogy az eljárás ebben
az adott mintában hány fõt és hogyan érintett,
lásd Blaskó 1998.)
10. Annak ellenére így jártam
el, hogy több kutatás, amely a hagyományos megoldástól
eltérõen az anya foglalkozását is figyelembe
vette, arra a megállapításra jutott, hogy annak jelentõs
hatása van a gyerek mobilitására. (Az idevágó
eredményekrõl áttekintést ad Andorka-Kulcsár
1982.) Az általam felhasznált mintában szereplõk
44,5 százalékánál azonban nincsen adatunk az
anya foglalkozásáról, így a "hagyományos"
eljárás mellett döntöttem.
11. Nem tudunk természetesen különbséget
tenni a strukturális és a cirkuláris mobilitás
között. Ennél is jelentõsebb kompromisszum azonban
az, hogy a felsorolt kategóriák közötti távolságot
azonosnak tekintjük, és elméletileg nehezen védhetõ
módon ugyanolyan hosszúságúnak mérjük
azt a pályát, amit egy mezõgazdasági munkás
apa betanított munkássá lett fia, mint amit egy szakmunkás
apa vezetõvé vált fia bejár.
12. A két fõkomponens-változó
elõállításának részletezését
lásd Blaskó 1998.
13. Arányuk az egyes származási
csoportokban 19 és 42 százalék között mozog.
14. Lássunk egy példát az elmondottak
jobb megértésére! Azoknak a mintába bekerült
személyeknek, akiknek a szülei (összevont) iskolai végzettsége
8 általános iskolai osztály volt, a (saját
gyermekkori tevékenységükbõl származó)
kulturális tõkét képviselõ fõkomponens-változójuk
átlagos értéke 0,0745. (A teljes mintán ennek
az értéknek az átlaga természetesen 0.) Az
átlaghoz viszonyított gyerekkori tevékenységbõl
származó kulturális tõke méréséhez
minden egyes olyan vizsgált személy kulturálistõke-faktorából,
akinél a szülõk (összevont) iskolai végzettsége
8 általános volt, kivontam a 0,0745-ös értéket.
És ugyanígy, az összes többi iskolázottsági
csoportba tartozó szülõk leszármazottainak a
kulturálistõke-értékébõl levontam
a saját származási csoportjukban jellemzõ átlagos
kultúra szintet. (Ezekre az értékekre példaként
lásd a késõbbi adatsort a 83. oldalon.) Ehhez hasonlóan
jártam el a szülõk tevékenységébõl
származó kulturális tõke relatív szintjének
meghatározásánál is. Mindezen lépések
után rendelkezésemre álltak a változók
annak az A) modellnek elkészítéséhez, amelyben
a szülõk iskolázottsági csoportjában átlagos
kulturális szinttõl való eltérésnek
az iskolai mobilitásra gyakorolt hatását mértem.
(A számítások során egyébként
a viszonyítási alapként tekintett kulturálistõke-szint
értékét héttizedes pontossággal használtam.)
15. Bourdieu szerint a kulturális tõke
jutalma a befektetésbõl származó hozam. A végzettséget
igazoló oklevél, az iskolai bizonyítvány, vagyis
a képzettség formális elismerése az iskolai
tõke. "...az iskolai cselekvés iskolai megtérülése
(vagyis a tanulmányok sikeressége és a tanulmányi
elõrehaladás valószínûsége - a
szerzõ) a család által elõzõleg befektetett
kulturális tõkétõl függ" (Bourdieu 1978a:
279). (A kérdésrõl bõvebben Blaskó 1998.)
16. Terjedelmi korlátok miatt csupán
a gyerek kulturális tevékenységébõl
származó tõkemennyiséget közlöm és
csupán az iskolai mobilitásra vonatkozóan. A szülõi
kultúra fõkomponensének értékei, valamint
a foglalkozási mobilitásra vonatkozó értékek
ehhez hasonlóan alakulnak (lásd Blaskó 1997).
17. További vizsgálatot igényelne,
hogy a foglalkozási mobilitásra gyakorolt hatás megmarad-e
akkor is, ha kontrollálunk az iskolai mobilitásra. Vagyis,
hogy a munkahely, a személyzeti osztály "megtéveszthetõ-e"
a kulturális örökség látványos jegyeivel
- jó modorral, stílussal, fellépéssel - az
iskolai végzettségtõl függetlenül is.
18. A két-két relatív változó
közötti korrelációs kapcsolat mutatójának
értéke a négy esetben 0,57 és 0,66 között
mozog.
19. A multikollinearitással magyarázható
varianciahányad az 1. táblázat felsõ részében:
6,07; alsó részében: 9,49; a 2. táblázat
felsõ részében 5,58; alsó részében:
10,85 százalék.
20. Ezt a vizsgálatot - miként a nemenkénti
elemzést is - már csupán az átlagos kulturális
aktivitással készített modellekkel végezzük
el. Az egyes alminták alacsony esetszáma miatt ugyanis a
másik típusú modellekben viszonyításként
használt immobil csoport az egyes társadalmi rétegek
esetében annyira kis létszámú, hogy kulturális
részvételét semmiképpen sem tekinthetjük
szociológiailag jellemzõnek.
21. Itt most nem említem azokat a potenciális
kutatási irányokat, amelyek a bemutatott módszer korrigálását,
finomítását szolgálhatnák. Hiszen további
elemzésre szorul például a csoportátlaggal,
valamint az immobilak átlagával készített modellek
összefüggéseinek és különbözõségeinek
feltárása, és persze felmerülhet az igény
a kulturális tõke "jellemzõ" szintjének ezeknél
érvényesebb mérésére is. Próbálkozni
lehet ezenkívül az itt felhasználttól eltérõ
társadalmi csoportok kialakításával és
ennek megfelelõen új mobilitás változók
kidolgozásával is. Felmerülhet még más
statisztikai módszerek - például logit-modellek -
alkalmazásának gondolata is.
22. Lásd Blaskó 1998.