Szociológiai Szemle 2002/4. 95–120.
Darvas Ágnes-Tausz Katalin
A GYERMEKEK SZEGÉNYSÉGE


A gyermekszegénység vizsgálati módszerei

A társadalmi kirekesztődéssel foglalkozó egyre burjánzóbb és divatossá is lett irodalom közös kiindulópontja, hogy e társadalmi folyamatot alapvetően a munkaerő-piaci helyzet és az emberi kapcsolatok határozzák meg. A társadalmi kirekesztődést elemezve a tanulmányok így elsősorban a munkaerőpiacról tartósan kiszorult, kiüresedett vagy ki sem épült emberi kapcsolatokkal rendelkező felnőttekről szólnak, s mindaz, ami a gyermekekkel történik, csak a felnőttek helyzetének folyományaként, következményeként jelenik meg.

Az empirikus szegénységvizsgálatok is rendre felnőttközpontúak, a háztartásokkal foglalkoznak, s a felnőtt kutatók által konstruált kérdésekből és általuk felépített logika alapján, a felnőtt válaszadóktól szerzett ismeretekre és véleményekre alapozva, döntően a háztartás egészének helyzete alapján következtetnek a gyermekek életviszonyaira. A gyermek ilyenkor nem más, mint fogyasztási egység, súlya az első felnőtt által megtestesített fogyasztási egység értékének fele. Ily módon nem a gyermekek egészséges pszicho-szociális fejlődésének lehetőségét taglalják, nem a gyermeki lét szempontjából, s a gyermekek által fontosnak tartott nézőpontból elemzik a háztartás-család működését, jövedelmi viszonyait, különféle javakkal való ellátottságát.

Nincs különösebb okunk e módszereket kárhoztatni, hiszen mi sem jártunk el másként: kihasználtuk, amire lehetőségünk nyílott: egy elsősorban más problémákra fókuszáló vizsgálat lehetőségeit.

Természetesen tudjuk: egy általunk elképzelt kutatás módszertani problémái szinte beláthatatlanok. Például a standard jövedelemre és fogyasztásra irányuló kérdéseken túl a szegénység gyermekek körében végzett mérésével kellene kialakítani a szükségletek kielégítettségét jelző itemeket, a véleménykérdésekre gyermekektől kellene választ kapni, gyermekmintán lenne szükséges dolgozni – és még sorolhatnánk a nehézségeket.

A gyermekszegénységgel foglalkozó kutatások másik fontos válfaja – elsősorban az UNICEF kezdeményezéseire válaszolva – az országok teljes gyermekpopulációját jellemző, a nemzeti statisztikai hivatalok által gyűjtött adatokból dolgozik. Az ilyen adatbázisok kialakításának elsődleges szempontjait az úgynevezett harmadik világ minden lehetséges mérési módszer szerint is abszolút szegénységben élő gyermekeinek helyzete szabja meg (gyermekhalandóság, egészséges ivóvíz stb.). Az ilyen adatok elsősorban a változások nyomon követésére és a felzárkózás ütemének jelzésére alkalmasak. E kutatások fényében a fejlett világ szegénységben élő gyermekei – mert e mérőszámok szerint csekély az arányuk – "kis problémát" jelentenek.

A gazdag világ szegényei gondjainak enyhítésre irányuló politikai akaratot és cselekvést a probléma egyfajta relativizálása is gyengíti. "Mik az emberi szükségletek? Azok, amelyek nemcsak az afrikai éhező gyermekek, hanem az angol veszélyeztetett gyermekek arcán is szemmel láthatóak. Ám a gondolat az utóbbi években háttérbe szorult azoknak a filozófiai elméleteknek a hatására, amelyek szerint egy-egy kultúrának megvannak a maga relatív szükségletei, így nem lehet empirikusan megállapítani." (Gough-Alcock 1990: 18)

A harmadik, az országok összehasonlíthatóságát lehetővé tevő, elsősorban a jövedelmekre fókuszáló vizsgálati módszer valamilyen egységes mérőeszköz használatával állapítja meg a szegénység mértékét. Például a Világbank 2000-es kiadványa szerint napi 2,15 dollár alatt a gyermekek 2,4%-a élt Magyarországon 1997-ben, napi 4,30 dollár alatt 28,8%-uk. Mindkét küszöb használata esetén rosszabb volt a magyarországi gyermekek helyzete, mint a csehországiaké, szlovénoké és horvátoké (World Bank 2000).

Az UNICEF 2001-ben megjelent kiadványa szerint 23 OECD-ország közül a relatív szegénységet vizsgálva Magyarország a középmezőnyben a 10. helyet foglalta el, a gyermekek 10,4%-a volt olyan háztartás tagja, amelyben a jövedelem nem érte el a nemzeti medián 50%-át. Ezzel olyan országokat "előztünk" meg, mint Japán, Kanada, Nagy-Britannia, USA, Olaszország. Az abszolút szegénységet vizsgálva, ahol az USA hivatalos szegénységi küszöbét vették figyelembe, a 22. helyen álltunk (csak Lengyelországot "előztük" meg) a 90,6%-os szegénységi rátával (UNICEF 2000).

E kutatási műfajok egyike sem ad azonban választ arra, hogy miért éheznek és fáznak még mindig gyermekek a gazdag országokban. A gyermekszegénység természetének megrajzolására sem alkalmasak, s azt sem tudhatjuk meg segítségükkel, hogy a szegénység mit jelent a sajátos gyermeki lét szempontjából.

Rowentree vizsgálatai óta evidencia, hogy a háztartásban élő gyermekek számának emelkedésével nő a szegénység kockázata. Szociálpolitikai eszközökkel (pénzbeli támogatásokkal és szolgáltatásokkal) és a foglalkoztatáspolitika család- és gyermekbarát jellegének erősítésével ez a kockázat csökkenthető – ezen a téren jelentős változások is történtek az elmúlt évtizedekben a fejlett országokhoz hasonlóan nálunk is. Mindezek azonban kevéssé bizonyultak hatékonynak: a gyermekszegénység néhány OECD-országban is igen kedvezőtlenül alakul, és láthatóan csak azok az országok képesek eredményeket elérni a gyermekszegénység elleni küzdelemben, amelyek a foglalkoztatás, a munkabérek és a szociálpolitikai eszközök megfelelő és összehangolt együttesét alkalmazzák.

Magyarországon a gyermekek helyzete az elmúlt évtizedben elsősorban azért változott kedvezőtlenül, mert a munkaerő-piaci helyzet drasztikus változásaival (foglalkoztatottak számának csökkenése, a munkanélküliek és álláskeresők, valamint a hivatalos munka világából tartósan kimaradók számának növekedése, valamint a bérek reálértékének csökkenése) párhuzamosan jelentősen veszítettek a családtámogatások körében igénybe vehető ellátások is reálértékükből.

Adataink egy 2001-es adatfelvételen alapulnak,1 melynek elsődleges célkitűzése a szociális ellátásokhoz való hozzájutás vizsgálata mellett az alsó jövedelmi harmadban élők helyzetének leírása volt. E szegény háztartásokat reprezentáló minta alapján a gyermekszegénység egész népességen belüli arányáról nem alkothatunk képet, e tanulmányban a gyermekszegénység jellegével és a gyermekek helyzetét javítani hivatott pénzbeli ellátások működésével foglalkozunk. Célunk azon gyermekek helyzetének megismerése, akik családjuk jövedelmi helyzete alapján 2001-ben az alsó három jövedelmi decilisbe tartoztak. Egyfajta pillanatképet villantunk fel, hiszen más elemzések meggyőzően bizonyítják, hogy az egy adott évben hátrányos anyagi körülmények között élő népességnek csak egy része (bár meghatározó része) tekinthető tartósan (több éven keresztül) szegénynek. Ugyanezek az elemzések azonban azt is mutatják, hogy a gyermekek esetében a legnagyobb a tartós szegénység kockázata.


A gyermekszegénység kialakulását meghatározó tényezők

A vizsgálatba bevont 1047 háztartás közül 804-ben nevelkednek 19 éven aluli eltartott gyermekek, összesen 1624-en. A szegény minta (ILO-POV) összetétele sok tekintetben különbözik az össznépességétől. E különbségek áttekintését segíti egy, a vizsgálattal egy időben, ugyancsak az ILO megrendelésére készült országos reprezentatív mintán készült felvétel2 adatainak ismertetése is (lásd 1. táblázat).

1. táblázat
A gyermekes háztartások jellemzői, százalék

 
ILO–POV
ILO–PSS
A háztartások száma (N)
804
525
     
A háztartás jellege
Gyermekes házaspár
74
74
Egyedülálló felnőtt gyermekkel
12
12
Egyéb gyermekes család
14
14
Összesen
100
100
A háztartásban élők száma
Kettő
4
6
Három
21
31
Négy
36
40
Öt és több
39
23
Összesen
100
100
A 18 éven aluli eltartott gyermekek száma
Egy gyermek
39
51
Két gyermek
34
37
Három vagy több gyermek
27
12
Összesen
100
100
A település jellege
Budapest
7
14
Megyeszékhely
15
18
Más város
34
32
Község
44
36
Összesen
100
100
A háztartásfő gazdasági aktivitása
Aktív kereső
67
87
Gyermekgondozási ellátáson lévő, nyugdíjas
14
4
Munkanélküli
16
5
Egyéb (segítő családtag, diák, egyéb eltartott)
2
4
Összesen
100
100
Roma kisebbséghez tartozó háztartástag
A kérdezett szerint
22
(3)

Mint minden, az egyenlőtlenségek, illetve a szegénység kérdését érintő kutatás, e szegényminta is egyértelműen mutatja, hogy a demográfiai ismérvek (családtípus, gyermekszám, gyermekek életkora), a háztartás felnőtt tagjainak munkaerő-piaci helyzete (aktív felnőttek, munkanélküliség), a lakóhely (falu-város), valamint a roma kisebbséghez tartozás meghatározó szerepet játszik az egyenlőtlenségek és a szegénységi kockázat alakulásában. Egy tekintetben nincs eltérés a népesség egészét és a szegényeket reprezentáló minta között: az egyszülős családok aránya mindkét mintában 12%. Az egyszülős családok fokozott szegénységi kockázatára utaló ismereteknek ez ellentmond, de a kis elemszám miatt az adatok értelmezési lehetősége korlátozott.3

A gyermekek szemszögéből történő elemzéshez nem a háztartási mintát, hanem az ILO-POV egyéni mintát használtuk fel, amelyben 1624 19 éven aluli4 gyermek élt (lásd a 2. táblázatot).

2. táblázat
A gyermekek, illetve a gyermekek háztartásainak néhány jellemzője, ILO–POV

 
N
%
A gyermekek életkora
0–6 éves
539
33,2
7–14 éves
720
44,3
15–19 éves
365
22,5
Összesen
1624
100
Gyermekszám
1 gyermek
317
19,5
2 gyermek
540
33,3
3 vagy több gyermek
765
47,2
Összesen
1622
100,0
Lakóhely
Budapest
110
6,8
Megyeszékhely
222
13,7
Egyéb város
560
34,6
Község
730
45,1
Összesen
1624
100,0
A háztartásban élő felnőttek gazdasági aktivitásának néhány jellemzője5
Van aktív kereső a háztartásban
1101
67,7
Van munkanélküli a háztartásban
616
38,0
Van gyermekgondozási ellátáson lévő,
illetve nyugdíjas a családban
500
30,8
Roma kisebbséghez tartozó családtag
Nincs roma a háztartásban
1209
74,5
Van roma tagja a háztartásnak
413
25,5
Összesen
1622
100,0
Az egy főre jutó havi jövedelem átlaga (eFt)
Alsó jövedelmi harmad
9,97
Középső jövedelmi harmad
15,95
Felső jövedelmi harmad
19,76
Összesen
14,54

A gyermekek egyharmada olyan családban nevelkedik, amelyben egyáltalán nincs aktív kereső. A szegény gyermekek több mint egynegyede kizárólag szociális transzferjövedelemből él. A sikeres szocializáció szempontjából mindenképpen igen kedvezőtlen mindez, hiszen ezeknek a családoknak a jelenlegi anyagi helyzete is kedvezőtlenebb, mint a munkával rendelkezőké, nem számíthatnak a munkahely adta kapcsolati tőkére, s hiányzik a gyermek számára a rendszeres munkával rendelkező felnőtt minta, ami a munkaerőpiacra, a munkahelyre való beilleszkedés egyik alapvető feltétele és meghatározó motiváló tényezője. Ráadásul – a hazai ellátórendszer jellegzetességeiből adódóan – olyan függőségi helyzetbe nő bele a gyermek, ahol a mintát adó, rendszeres ellátásban részesülő felnőtt alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben van. Különösen veszélyeztető tényező lehet ez a tizenéves gyermekek és fiatalok esetében, ahol a munkavállalás, a munkaerő-piaci beilleszkedés a közeljövő feladata lenne.

Adataink alapján az alsó jövedelmi harmadban élő gyermekek háztartásaiban az egy főre jutó átlagjövedelem 14.500 Ft volt havonta6. Összehasonlításként: a TÁRKI adatai alapján 2000/2001-ben a teljes népesség egy főre jutó átlagjövedelme 470.000 Ft/év (39.167 Ft/hó) volt (Gábos 2001: 13), a KSH által számított létminimum 2001-ben egy 2 felnőttből és 2 gyermekből álló háztartás esetén 114.000 Ft-ot (28.500Ft/fő) tett ki, az öregségi nyugdíj-minimumot ebben az évben 18.600 Ft-ban határozták meg. Figyelembe véve azt is, hogy a tényleges jövedelemátlag megközelítőleg 20%-kal magasabb lehet, a gyermekek háztartásainak jelentős részében (55-78%) az átlagos egy főre jutó jövedelem a jövedelmi transzferekkel együtt sem éri el a segélyezésre jogosító jövedelmi minimumot.

A gyermekek több mint felénél a megkérdezett úgy ítéli meg, hogy a háztartás rendelkezésére álló jövedelem egyáltalán nem elegendő a megélhetésre, 70,2%-uk havonta kifut a pénzből, a gyermekek fele olyan háztartásban nevelkedik, amelynek van valamilyen adóssága, az összes gyermek 22%-ának esetében a háztartás 3 hónapon túli közüzemi és lakástartozást halmozott fel. Nem meglepő így, hogy a felnőttek már nem sok reális lehetőséget látnak arra, hogy anyagi helyzetüket alapvetően megváltoztassák: több mint egyharmaduk az anyagi helyzet romlására számít, és csak úgy egyötödük reménykedik a javulásban.


A gyermeki szükségletek

A gyermekek jövedelmi helyzete, életminősége természetesen nem választható el az őket nevelő családokétól, s a hiányok halmozódása minden életkorban kritikus helyzetet hoz létre. Ám a gyermekkor annyiban is speciális szakasza az emberi életnek, hogy egy gyermeknek nincs ideje kivárni a feltételek javulását, neki a számára adott körülmények között kell(ene) egészségesen fejlődnie, a korának megfelelő érzelmi, értelmi és szociális érettséget elérnie. A szegénységben felnövekvő gyermekek azonban gyakran olyan tartós hátrányokat szenvednek el, melyek alapvetően meghatározzák és behatárolják későbbi lehetőségeiket is.

Bár a kutatás nem elsősorban a családok, s így a gyermekek életminőségének leírására irányult, mégis megfogalmaztunk az alapvető szükségletekre vonatkozó kérdéseket is.

Gough és Alcock (1990) már idézett tanulmányában az alapvető szükségleteket két csoportra osztja. "Ilyen alapvető emberi szükséglet az egészség és az autonómia. Az egészséget nagyjából megfogalmazhatjuk úgy, mint a fizikai betegség hiányát; autonóiának pedig annak tudatát és azt a képességét tekinthetjük, amelynek birtokában teljes életet élünk a társadalomban, önmagunkat és embertársainkat becsülve. Ahhoz, hogy egészségünk és autonómiánk legyen, legalább minimális mértékben ki kell elégíteni bizonyos közbülső szükségleteket. Ezek közé tartozik a megfelelő és tápláló étel, meleg és száraz lakás, veszélytelen környezet és munka, kellő egészségvédelem, a gyermekekről való helyes gondoskodás, jelentős közösségi segítőhálózat, írni-olvasni tudás és megfelelő közoktatás, munkában vagy más fontos tevékenységben való részvétel, fizikai és gazdasági biztonság." (Gough-Alcock 1990: 18.)

E megközelítést elfogadva a szükségletek kielégítettségét szükséglettípusonként vizsgáltuk.

A gyermekek szocializációja szempontjából nem csupán a gyermekek fizikai szükségletei,7 hanem a felnőttek fizikai szükségletei8 kielégítettségének is fontos szerepe van. A felnőttek ellátottsága, a háztartás általános jellemzői, a lakhatási feltételek9 a jövedelmi helyzet mindennapos hatásai, illetve a helyzet szubjektív megélése is befolyásolja a szocializációs környezetet.

A modern ipari társadalmakban, így nálunk is a minden gyermekre kiterjedő tankötelezettség miatt az alapfokú oktatásban a gyermekek döntő többsége részt vesz. A 6-13 éves népesség 98%-a volt általános iskolai tanuló az 1999/2000-es tanévben, a 14-17 éves népesség 80%-a középiskolai vagy szakiskolai tanuló.10 Az írni és olvasni tudás képességét így látszólag a gyermekek megszerzik, bár jól ismertek a funkcionális analfabétizmussal kapcsolatos gondok (például Csoma-Lada 1997, 2002). A munkaerő-piaci részvételhez, a szegénységből kikerüléshez azonban manapság nem elegendő az általános iskola elvégzése. S ahogy a fenti idézet is fogalmaz, megfelelő oktatás elégítheti csak ki az ilyen irányú szükségleteket. Nem részesülhet azonban megfelelő oktatásban az a gyermek, akinek hiányos a kötelező iskolai felszerelése, aki nem tud részt venni az iskolai programokon, és az a gyermek sem, akinek semmilyen rendszeres, a kötelező iskolai órákat meghaladó elfoglaltsága sincs (se különóra, se rendszeres sportolás).

A gyermekek megfelelő fejlődéséhez a fizikai bajok elkerülése mellett a mentális egészség is nélkülözhetetlen. A gyermekeket érő lelki ártalmakat természetesen nem volt célunk ezzel az adatfelvétellel vizsgálni, s a kérdőíves módszer nem is igazán alkalmas erre. Az ünnepekkel kapcsolatos kérdéscsokor (karácsony, születésnap/névnap, ünnepi ruha) mégis némi adalékkal szolgálhat e témához. Az idő ritmusát, az életnek biztonságot nyújtó kereteket a tevékenységek (felkelés, reggeli, játék, iskola, ebéd, alvás stb.) meglehetős állandóságot mutató egymásutánisága adja. A mindennapok rutinszerű egyhangúságát törik meg az ünnepnapok, amikor szabad egy kicsit tovább fennmaradni, amikor olyasmit is kap az ember, amire máskor nem jut, vagy a szülők nem vennének meg. Az ünnepek kivételessé, csodává, misztériummá attól lesznek, hogy ilyenkor a lehetetlennek hitt is megtörténhet.

Kiemelkedő szerepe van a gyermekek életében is az olvasásnak. Az írás-olvasás készség fejlődése a mesék felolvasásával kezdődik. A könyvek már nem csupán a fantázia világába vezetnek el, segítséget nyújthatnak a szüntelen miértek megválaszolásában, konkrét ismeretek nyújtásában. A hagyományos iskolarendszer nagyra értékeli a gyermekek ismeretkészletét, mintegy a gyermekek intelligenciaszintje egyik mértékegységének tartja. És a későbbi iskolai pályafutás motivációs bázisa, a tudás értékének megítélése szempontjából is fontos minta, hogy a szülő számára a könyv fontos ismeretek tárháza, amiből választ lehet kapni az embert izgató kérdésekre. A gyermekek számára a fontos tevékenységek közé tartozik még a játék, melynek jelentősége és formái természetesen eltérőek a gyermekkor különböző időszakaiban. A nyaralás ünnep és folyamatos játék is, kiszakadás a hétköznapokból, új helyek, életformák és emberek megismerésének lehetősége, amikor jóval többet és másként szabad, mint általában.

Emberi jogi közelítésben a gyermek a társadalom teljes jogú tagja, kinek nem csupán az élethez fűződnek jogai, hanem a szabadsághoz és a boldogsághoz is; a családon belül és kívül is jár a gyermekeknek az autonómiához és a személyes integritáshoz fűződő jog. A gyermekkor nem valamiféle próbaidő a felnőtté válás előtt, a gyermeket is megilleti az emberi jogok és az emberi méltóság teljessége. Ennek alkotóeleme a társadalomban fennálló szabályok szerinti civilizált lényként való élethez fűződő jog is (Marshall 1991: 50). Ha a gyermekek a javak hiányán túl egyfajta civilizációs deficittel is terheltek, autonómiájuk és jogaik sérülnek.11

Míg a mintánkban szereplő gyermekek 78,8%-a az alapvető fizikai szükségletekben nem szenved hiányt, a gyermekeket nevelő háztartások felnőtt tagjainak 81,6%-a három jellemző közül legalább eggyel nem rendelkezik. Bár az előítéletes közvélekedés még ma is gyakorta tartja a szegényeket gyermekeiket elhanyagolónak, sőt veszélyeztetőnek ("Nem a gyerekre költik a segélyt, hanem elisszák az első kocsmában..."), adataink összességében azt mutatják, hogy ha a kevésből költeni kell valamire, akkor a szülők a gyermekeiket részesítik előnyben.

3. táblázat
Hiányok a szükségletek kielégítettségében

     
A gyermekek
hányadrészét érinti
a hiány (N=1624)
 
Átlag
Szórás
%
Felnőttek fizikai szükségletei (0-3)
1,29
0,78
81,6
Gyermekek fizikai szükségletei (0-3)
0,27
0,57
21,2
Lakhatási feltételek (0-3)
0,64
0,95
38,5
Oktatás (0-3)
0,89
0,92
58,8*
Ünnepek (0-3)
0,54
0,87
33,7
Fontos gyermeki tevékenységek (0-3)
1,08
0,85
78,1
Civilizációs deficit (0-3)
1,09
0,91
1112
68,5
* N=1085

Az egyes szükségletek hiányai a minta egészét tekintve arra utalnak, hogy a felnőttek körében nem csupán "civilizatorikus" javak hiányoznak, hanem például az alapvető szükségletnek tekinthető meleg ruha biztosítása is problémát okoz.12

Bár a gyermekek alapvető fizikai szükségletei a minta többségénél biztosítottak, ma sem tekinthető meghaladottnak az a fajta szegénység, amikor gond a gyermekek cipőjének megvásárlása ("két pár újonnan vásárolt cipő"-vel a gyermekek 42%-a nem rendelkezik). A nyaralás bármilyen olcsó formája (rokonoknál töltött szabadság, iskolai tábor stb.) a gyermekek 76%-ának nem adatik meg. Saját könyve, játéka 15-16%-uknak nincsen.

A szegény családok gyermekeinek 30%-a szegényes lakókörnyezetben él, úgy egynegyedük nedves, nyirkos lakásban, a település központjától messze, a kérdezettek saját megítélése szerint nem biztonságos környezetben, ahová még kiépített út sem vezet. A szegény családokban nevelkedő gyermekek mintegy egyötödének a huzatos, nehezen fűthető lakások hátrányait is el kell szenvedniük, 18,5%-uk kifejezetten zsúfoltan lakik. A legtöbb panasz a lakáskörülményekkel kapcsolatban a lakásfenntartás költségeivel kapcsolatban hangzott el: a megkérdezettek majd' kétharmada panaszkodott ilyesmire.


A gyermeki szükségletek kielégítését befolyásoló tényezők

Arra is választ kerestünk, hogy a "legszegényebb szegények" szükségletei kielégítetlenebbek-e; depriváltabbak-e a sokgyermekes családok gyermekei, a falusi háztartásokban vagy a roma háztartásokban élők. Vagy "csupán" másképp szegények? Meg kívántuk fejteni, hogy elkülönülnek-e sajátos típusok a szegény gyermekek körében, kirajzolódik-e egy-egy csoport szegénységének speciális, a többitől eltérő arculata.


Jövedelem

Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon az alsó jövedelmi harmadhoz tartozó gyermekek már olyan szegények-e, hogy a család pénzforrásai nem hoznak létre lényeges különbségeket körükben, vagy a "kevésnél kevesebb" pénz befolyásolja a gyermekek helyzetét.

A "szegény" minta legalacsonyabb jövedelmi harmadában lényegesen több azoknak a gyermekeknek a száma, akik az alapvető fizikai szükségleteikben is depriváltak, lakhatási feltételeik szignifikánsan rosszabbak, a civilizatorikus javak és a családi ünnepek kevéssé részei mindennapjaiknak (4. táblázat).

4. táblázat
Az egyes szükséglettípusok szempontjából deprivált gyermekek aránya a szegény háztartások egy fogyasztási egységre jutó ekvivalens jövedelme alapján képzett harmadokban, százalék

 
Felnőtt
fizikai
Gyerek
fizikai
Lakhatás
Oktatás*
Ünnepek
Fontos
tev.-ek
Civilizá-ciós d.
Alsó harmad (N=530)
86,2
32,5
60,6
68,8
47,5
83,2
88,5
Középső harmad (N=517)

80,5

19,7

36,0

57,7

32,1

78,5

67,5
Felső harmad (N=557)
79,4
12,0
20,8
52,1
22,8
74,7
51,3
Teljes minta (N=1604)
82,0
21,3
38,8
59,0
34,0
78,7
68,8
Chi2=
Szabadságfok=
p=
9,875
2
0,007
68,744
2
0,000
183,190
2
0,000
20,987
2
0,000
75,327
2
0,000
11,802
2
0,003
175,265
2
0,000
* N=1067

Egyértelműen kirajzolódik, hogy minél kevesebb a jövedelem, annál kevésbé kielégítettek a szükségletek, illetve annál több fajta szükséglet kielégítetlen (5. táblázat).

5. táblázat
A hátrányok együttjárása a szegény háztartások egy fogyasztási egységre jutó ekvivalens jövedelme alapján képzett harmadokban

 
Hány területen jelentkeznek a hiányok?
Összesen
 
0–2 terület
3–5 terület
6–7 terület
 
Alsó jövedelmi harmad
13,2
53,2
33,6
100,0
Középső jövedelmi harmad
29,4
52,0
18,6
100,0
Felső jövedelmi harmad
34,6
60,7
4,7
100,0
Összesen
25,9
55,4
18,7
100,0
N
415
889
300
1604
Chi2=177,681, szf.:4, p=0,000


Életkor

Bár Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes szép megfogalmazásában a gyermeki az embernek született és emberré alakuló lény sajátos létformája (1991: 5), mégsem egynemű életszakasz: a pszicho-szociális fejlődés során a szükségletek súlypontjai máshova és máshova helyeződnek. Így a szükségletek kielégítettségének életkori csoportonként való vizsgálatát nem csupán a kisebb gyermekek közismerten nagyobb szegénységi kockázata indokolja, hanem az is, hogy ugyanaz a hiány más jelentéssel bír a különböző életkorokban.

6. táblázat
Az egyes szükséglettípusok szempontjából deprivált gyermekek aránya életkori csoportok szerint, százalék

 
Felnőtt
fizikai
Gyerek
fizikai
Lakha-tás
Okta-tás*
Ünne-pek
Fontos tev.-ek
Civili-zációs d.
0–6 éves (N=539)
83,5
17,6
48,1
34,9
83,5
71,8
7–14 éves (N=720)
79,9
21,4
35,8
56,7
32,2
77,1
68,5
15–19 éves (N=365)
82,2
26,0
29,6
63,0
34,8
72,3
63,6
Teljes minta (N=1624)
81,6
21,2
38,5
58,8
33,7
78,1
68,5
Chi2=
Szabadságfok=
p=
2,81
2
0,245
9,235
2
0,010
35,178
2
0,000
4,028
1
0,26
1,235
2
0,539
16,712
2
0,000
6,842
2
0,33
* N=1085

Bár a felmérésben szereplő gyermekek többsége megfelelően táplálkozik és ruházkodik (ne feledjük: egyötödüknek még ez sem biztosított), a gondok a gyermekek életkorával együtt gyarapodnak.

A legrosszabb lakáskörülmények között egyértelműen a legkisebbek élnek. A vezetékes víz, a lakáson belüli WC és fürdőszoba hiánya 20-30%-uk esetében a mindennapi életet nehezítő tényező. Ezek a lakások a legzsúfoltabbak is a megkérdezettek véleménye alapján. A kisgyermekekre a legjellemzőbb, hogy egyszobás lakásban laknak (a 6 éven aluliak 24,0, míg a 7-14 évesek 13,9, ac15-19 évesek 11,8%-a), ahol minden egy térben folyik, nincs lehetőség semmilyen – közvetlenül nem a kisgyermek, hanem az őt nevelők szükségleteként jelentkező – "elvonulásra", "magányra".

7. táblázat
A hátrányok együttjárása életkori csoportok szerint

 
Hány területen jelentkeznek a hiányok?
Összesen
 
0–2 terület
3–5 terület
6–7 terület
 
0–6 éves
24,1
58,3
17,6
100,0
7–14 éves
27,8
53,2
19,0
100,0
15–19 éves
26,3
55,1
18,6
100,0
Összesen
26,2
55,3
18,6
100,0
N
426
898
300
1624
Chi2=3,341, szf.:4, p=0,502


Összességében úgy tűnik, a gyermekek életkora csak kevéssé rétegzi a szegénymintát.

A 0-6 évesek családjai – annak ellenére, hogy a legalacsonyabb a jövedelmük – elégedettebbek a jövedelmi helyzetükkel és jövőbeli kilátásaikkal, mint a többiek. A jelenlegi jövedelmükkel a legidősebb gyermekek családjai a legelégedetlenebbek, bár a pénzt valahogy beosztják, s a csekély jövedelem ellenére sem érzik ma és tartották magukat szegénynek a múltban, ám helyzetük javulásában sem igen bíznak.


Gyermekszám

A gyermekszám alakulása e szegényeket reprezentáló háztartási mintában – a mintaválasztás jellegéből adódóan – jelentősen eltér a teljes népességre jellemzőtől. Itt a gyermekes háztartások 38,5 %-a egy, 33,6%-a kettő, 27,9%-a három és több gyermeket nevel. A gyermekek 47,7%-a olyan háztartásban él, ahol három vagy több 18 éven aluli eltartott kiskorú van. A másodmagukkal nevelkedők aránya 33,7%, az "egykék" 299-en vannak (18,6%). A két vagy több testvérükkel nevelkedő gyermekek közülük a legszegényebbek: míg az egy-gyermekesek egy fogyasztási egységre jutó jövedelmi átlaga 22.420 Ft, a kétgyermekeseké 23.490 Ft, ez náluk csupán 21.120 Ft-ot tesz ki.

Azok a gyermekek, akik két vagy több testvérükkel (néhány esetben egyéb kiskorú rokonnal) élnek együtt, az oktatási és a felnőtt fizikai szükségletektől eltekintve minden más vizsgált szempont szerint szignifikánsan rosszabb helyzetben vannak, mint a többiek.

8. táblázat
Az egyes szükséglettípusok szempontjából deprivált gyermekek aránya a háztartásban nevelkedő gyermekek száma szerint, százalék

 
Felnőtt
fizikai
Gyerek
fizikai
Lak-hatás
Oktat-tás*
Ünnepek
Fontos tev.-ek
Civilizá-ciós d.
1 gyermek (N=299)

77,9

18,1

28,4

58,7

26,4

71,9

68,2
2 gyermek (N=540)

81,5

18,3

30,2

56,4

28,5

76,1

62,0
3 és több
gyermek (N=765)


83,3


25,0


48,5


60,4


40,4


83,9


73,5
Teljes minta
(N=1604)

81,7

21,4

38,6

58,8

33,8

79,1

68,6
Chi2=
Szabadságfok=
p=
4,117
2
0,128
10,771
2
0,005
60,807
2
0,000
1,349
2
0,509
28,868
2
0,000
22,994
2
0,000
19,232
2
0,000
* N=1065

A hátrányok együttjárása, a többféle szükségletet érintő hiány egyértelműen a sokgyermekes háztartásokban élőket sújtja leginkább. Míg az egykék és az egytestvéresek közül minden 9-10. gyermeknél figyelhető meg a hátrányok súlyos halmozódása, a többtestvéres gyermekek közül már minden negyediknél.

9. táblázat
A hátrányok együttjárása a háztartásban nevelkedő gyermekek száma szerint

 
Hány területen jelentkeznek a hiányok?
Összesen
 
0-2 terület
3-5 terület
6-7 terület
 
1 gyermek
30,8
58,2
11,0
100,0
2 gyermek
32,2
55,4
12,4
100,0
3 + gyermek
19,6
54,2
26,1
100,0
Összesen
25,9
55,4
18,7
100,0
N
416
888
300
1604
Chi2=66,822, szf.:4, p=0,000


A roma háztartásokban élő gyermekekről a későbbiekben lesz szó. Azonban itt is hangsúlyoznunk kell, hogy bár a "többtestvéres" szegény gyermekek között felülreprezentáltak a roma háztartásokban élők, adataink alapján a sokgyermekes szegénység sem csupán romaprobléma hiszen a három- és többgyermekes szegény családokban élő gyermekek kétharmada nem roma háztartásokban él.

A nagycsaládokban élő gyermekek esetében a háztartás anyagi feltételeinek javulása is kevésbé tűnik reálisnak a megkérdezett felnőttek véleménye alapján. Míg az "egykék" és az "egytestvéresek" körében 32-35% azoknak az aránya, akik a jövőbeli kilátásokat pesszimistán ítélték meg, a "többtestvéresek" körében ez már több mint 42% (295 gyermek).


Településtípus

Jövedelmi szempontból a községi szegény gyermekek vannak a legrosszabb helyzetben (az egy főre jutó jövedelem átlaga 13890 Ft/hó), a megyeszékhelyeken élők a legkedvezőbben (15.530 Ft/hó). A fogyasztás, a szükségletek kielégítettségét tekintve azonban jóval differenciáltabb a kép.

10. táblázat
Az egyes szükséglettípusok szempontjából deprivált gyermekek aránya településtípusok szerint, százalék

 
Felnőtt
fizikai
Gyerek fizikai
Lak-hatás
Okta-tás*
Ünne-pek
Fontos tev.-ek
Civilizá-ciós d.
Budapest (N=110)

86,4

27,3

53,6

71,2

27,3

63,6

89,1
Megyeszékhely (N=222)

86,9

23,9

30,6

64,8

45,9

76,1

68,5
Más város (N=560)

85,5

23,0

33,8

59,1

30,5

83,4

64,3
Község (N=732)
76,2
18,0
42,2
54,5
33,3
76,9
68,6
Teljes minta (N=1624)

81,6

21,2

38,5

58,8

33,7

78,1

68,5
Chi2=
Szabadságfok=
p=
25,700
3
0,000
8,929
3
0,031
26,052
3
0,000
10,639
3
0,014
19,492
3
0,000
23,765
3
0,000
26,213
3
0,000
* N=1085

Ahogy arra már utaltunk, adataink alapján úgy tűnik, hogy a szegény háztartásokban elsődlegesnek tűnik a gyermekek alapvető fizikai szükségleteinek kielégítése, a háztartás felszereltségében, a felnőttek szükségleteinek biztosításában jóval jelentősebbek a hiányok. Azonban míg a városokban olyan alapvető fizikai szükségletek kielégítése is elmarad, mint a felnőttek megfelelő ruházkodása (meleg télikabát hiánya a felnőtteknél – 84%), illetve az alapvető táplálkozási szükségletek kielégítése is problémát okoz (kétnaponta hús fogyasztása, napi egyszeri meleg étel – 74, illetve 14%-ban nem biztosítható), addig a községekben élő gyermekek háztartásaiban ez kevésbé fordul elő.

A lakás minőségével összefüggő problémák a fővárosi szegény gyermekek esetében a legjellemzőbbek: ők azok, akik a többi településtípuson élőkhöz képest nagyobb arányban élnek sötét (35%), nyirkos (55%), egészségtelen (26%) és nem biztonságos környezetben lévő (43%), anyagilag nehezen fenntartható (81%), zsúfolt (38%-ban több mint három személy szobánként) lakásokban.

A községekben lakó szegény gyermekek elsősorban a lakások komfortfokozatát tekintve vannak hátrányos helyzetben. A vezetékes víz (23%), a lakáson belüli WC (31%), fürdő-szoba (27%) hiánya jóval jelentősebb arányban része életüknek, mint a városi gyermekekének.

A budapesti szegény gyerekeknek van játékuk, könyvük, nem sokan, de a minta átlagánál többen nyaralni is eljutnak (talán az iskolák biztosította feltételek kedvezőbbek), de eközben nap mint nap a közvetlen környezetükben élő felnőttek alapvető nélkülözésével szembesülnek, lakásfeltételeikben depriváltak. Furcsa városi szegénység ez, amely olyan civilizációs javakból való kirekesztést is jelent, mint az útlevél vagy a bankkártya használata, amelyeket érdekes módon a nem Budapesten élő szegény gyerekek jobban ismerhetnek, mint a fővárosiak. És mindehhez társul a helyzet szubjektív megélése: a budapesti gyerekek háztartásaiban a megkérdezettek inkább látják helyzetüket kilátástalannak, reménytelennek, mint a más településeken élők.

Ezeknek a gyerekeknek a körében nem gyakoribbak a roma háztartások, mint a minta egészében. Az aktív kereső nélküli háztartások aránya valamivel kisebb, mint a községekben vagy a megyeszékhelyeken (30,1%). Az átlagos gyerekszám ugyancsak a minta átlagának megfelelően alakul. Többségükben aktív keresővel rendelkező, dolgozó, kétgyerekes háztartások.

A fővárosi gyermekszegénység "másságát" valószínűsíti a hátrányok halmozódásának alakulása is.

11. táblázat
A hátrányok együttjárása településtípus szerint

 
Hány területen jelentkeznek a hiányok?
Összesen
 
0–2 terület
3–5 terület
6–7 terület
 
Budapest
14,5
70,0
15,5
100,0
Megyeszékhely
18,9
61,7
19,4
100,0
Város
27,5
54,6
17,9
100,0
Község
29,2
51,6
19,1
100,0
Összesen
26,2
55,3
19,1
100,0
N
426
898
300
1624
Chi2=21,803, szf.:6, p=0,001


Mélyebb elemzésre adataink jellege, valamint a budapesti minta elemszámának viszonylag alacsony volta miatt nincs lehetőségünk. Valószínű, hogy a fővárosban – és részben a megyeszékhelyeken – a tömegesebb és láthatóbb szegénység és gazdagság, az akárcsak szerény megélhetéshez szükséges magasabb létfenntartási költségek, s a kevésbé elérhető természetbeli források is szerepet játszanak a szegénység jellegében. Bár a probléma további vizsgálatot igényel, adataink arra utalnak, hogy ha egy fővárosi gyermekes háztartás, melynek a szegénységkockázata viszonylag alacsony más településekhez képest, kedvezőtlen jövedelmi helyzetbe kerül, akkor az ott élő gyermekeknek a más településeken élőkhöz képest gyakrabban kell szembenézniük a szülők/felnőttek mindennapos nélkülözésével, és egy, a kiemelkedés, a helyzet javulásának lehetőségét kevéssé közvetítő életszemlélettel.


Az aktív kereső hiánya

A háztartások jövedelmi helyzetének eltérései, valamint a különböző szükségletek biztosításának és az egyéb háztartásjellemzőknek a mozgásai szorosan összefüggnek a gyermeket nevelő felnőttek gazdasági aktivitásával. Míg az aktív felnőttet nélkülöző szegény háztartások egy fogyasztási egységre jutó jövedelmi átlaga havi 17.520 Ft, addig a legalább egy aktív felnőttel rendelkező szegény családokban 24.410 Ft.

A jövedelmi helyzetben tapasztalható jelentős különbségekhez hasonlóan a szükségletek kielégítettségében is meghatározó eltérések mutatkoznak a két csoport között.

12. táblázat
Az egyes szükséglettípusok szempontjából deprivált gyermekek aránya az aktív és az inaktív háztartásokban, százalék

 
Felnőtt
fizikai
Gyerek fizikai
Lak-hatás
Okta-
tás*
Ünne-pek
Fontos tev.-ek
Civilizá-ciós d.
Nincs aktív
felnőtt
(N=523)


89,5


35,2


57,4


71,7


53,3


83,6


86,4
Van aktív felnőtt
(N=1101)

77,8

14,5

29,5

53,3

24,3

75,6

59,9
Teljes minta
(N=1624)

81,6

21,2

38,5

58,5

33,7

78,1

68,5
Chi2=
Szabadságfok=
p=
32,011
1
0,000
90,557
1
0,000
116,106
1
0,000
31,636
1
0,000
133,538
1
0,000
13,248
1
0,000
115,160
1
0,000
* N=1085

Az aktív felnőtt hiánya a gyermekek szükségleteinek kielégítését is igen kedvezőtlenül befolyásolja. Azoknál a gyermekeknél, akik ezekben a háztartásokban élnek, az alapvető fizikai szükségletek kielégítése is komolyan veszélyeztetett: 33%-uknál a naponkénti gyümölcsfogyasztás, 7,1% számára a napi háromszori étkezés, 10,6%-uk esetében a meleg téli ruha sem biztosított. A háztartások felszereltsége is jelentősen elmarad a minta átlagos szintjétől. Ezeknek a gyermekeknek 30%-a olyan háztartásban él, ahol nincs vízvezeték, 23,5%-uk lakásában nincs fűthető szoba, egyötödük nem ismerheti saját környezetéből a hűtőszekrény, illetve a mosógép (15%) hasznát és használatát.

A ma már modernizációs minimumnak számító javak mellett olyan, a középosztály számára napjainkban természetesen adottnak tartott dolgokkal sem rendelkeznek, mint az útlevél (81%-nyi gyermek háztartásában), a számítógép-használat lehetősége valahol (78%), a lakásbiztosítás (75%) és a bankkártya (63%).

13. táblázat
A hátrányok együttjárása az aktív és az inaktív háztartásokban

 
Hány területen jelentkeznek a hiányok?
Összesen
 
0–2 terület
3–5 terület
6–7 terület
 
Nincs aktív
10,1
56,0
33,8
100,0
Van aktív
33,9
55,0
11,2
100,0
Összesen
26,2
55,3
18,5
100,0
N
426
898
300
1624
Chi2=174,940, szf.:2, p=0,000


Más szegénységkutatásokból is ismert, s nálunk is bebizonyosodott, hogy minden ismérv szerint többet nélkülöznek az aktív családtaggal nem rendelkező háztartásokban nevelkedő gyermekek, s hátrányaik halmozódnak.


Roma származás

A roma népesség fokozott szegénységi kockázatát bizonyította a mi vizsgálatunk is. A háztartásmintában a megkérdezettek 22%-a minősítette romának a háztartás egy vagy több tagját, a gyermekek 25,5%-a nevelkedik olyan családban, amelynek van roma tagja.

A roma háztartásokban élő gyermekek jövedelmi helyzetüket és a felnőttek munkaerő-piaci helyzetét tekintve a minta egészéhez képest jóval kedvezőtlenebb helyzetben nevelkednek. Az egy főre jutó jövedelem esetükben nem éri el a 12.000, a fogyasztási egységre jutó jövedelem alig haladja meg a 18.000 Ft-ot. Az ezekben a háztartásokban élő gyermekek csaknem kétharmada inaktív családban él.

14. táblázat
Az egyes szükséglettípusok szempontjából deprivált gyermekek aránya aszerint, hogy van-e roma háztartástag, százalék

 
Felnőtt
fizikai
Gyerek fizikai
Lak-hatás
Okta-tás*
Ünnepek
Fontos tev.-ek
Civilizá-ciós d.
Nincs roma
(N=1209)

79,3

17,0

27,1

53,2

24,8

73,4

60,4
Van roma (N=413)

88,1

33,4

71,4

78,0

59,3

92,0

92,0
Teljes minta (N=1622)

81,6

021,2

38,4

58,8

33,6

78,1

68,4
Chi2=
Szabadságfok=
p=
15,905
1
0,000
49,398
1
0,000
255,362
1
0,000
48,132
1
0,000
164,308
1
0,000
62,584
1
0,000
142,564
1
0,000
* N=1041

A roma háztartásokban nevelkedő gyermekek a kedvezőtlen jövedelmi és munkaerő-piaci helyzet mellett minden vizsgált ismérvet tekintve szignifikánsan rosszabb helyzetben vannak, mint a nem roma családokban élők. Szükségleteik kielégítettsége alacsonyabb szintű akár a háztartás felszereltségét, akár a gyermekek alapvető, illetve az iskolához kötődő szükségleteit nézzük. 72%-uk olyan háztartásban él, ahol a hátrányok jelentős együttjárása jellemző.

15. táblázat
A hátrányok együttjárása aszerint, hogy van-e roma háztartástag

 
Hány területen jelentkeznek a hiányok?
Összesen
 
0–2 terület
3–5 terület
6–7 terület
 
Nincs roma
33,1
56,5
10,4
100,0
Van roma
6,3
52,1
41,6
100,0
Összesen
26,3
55,4
18,4
100,0
N
426
898
298
1622
Chi2=248,578, szf.:2, p=0,000

Míg a teljes mintában minden ötödik gyermek esetében jár együtt a kedvezőtlen jövedelmi helyzettel a különböző hátrányok súlyos halmozódása, addig a roma-családokban élő gyermekek esetében tíz gyermek közül négynél tapasztalható a több területet is érintő, a teljes mintára jellemző átlagos szintet meghaladó elmaradások, hiányok halmozódása.

Ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, a roma családok az eddig bemutatott szegénységi kockázatot növelő tényezők mindegyikével rendelkeznek: az átlagosnál több a gyermekük, kiszorultak a munkaerőpiacról. (Arra persze ez a vizsgálat alkalmatlan, hogy bizonyítsa, mindez nem fordított logikában érvényesül-e, vagyis nem a szándékolt vagy nem szándékolt rasszizmus-e a hátrányok halmozódásának legfőbb oka, s e rasszizmus célpontjai történetesen sokgyermekes, munkanélküli, családok.)


A megélhetés biztonsága

A gyermektámogatások célzottságának, hatásosságának és hatékonyságának kérdéseivel itt nem foglalkozunk részletesen. Az alábbi táblázat adatai mutatják, hogy a családi pótlék (nevelési ellátás) szinte minden gyermekhez eljut, az adórendszeren keresztüli s így jövedelemhez/munkához kötött ellátást viszont csak a gyermekek 57,6%-a után tudják a szülők igénybe venni. Az országos adatokhoz képest (750-800000 segélyezett gyermek – az érintett korosztály 30-35%-a) jóval kiterjedtebb a kiegészítő családi pótlék igénybevétele, de a minta jellegéből adódóan és a jövedelmi helyzetre vonatkozó adatok alapján mégis meglepő és valószínűleg a diszkrecionális elemek fokozott szerepével magyarázható a kiegészítő családi pótlékban részesülő gyermekek viszonylag alacsony aránya.

16. táblázat
A gyermekek megoszlása a gyermekellátások igénybevétele alapján

 
Az ellátásban
részesülők
Az ellátásban
nem részesülők
 
N
%
N
%
Családi pótlék
1511
93,0
115
0,7
Kiegészítő családi pótlék
1032
63,5
594
36,5
Adó-
kedvezmény
Részben
317
19,5
   
Teljes mértékben
618
38,1
   
Összesen
935
57,6
691
42,4

A gyermekek 12%-a (197 gyermek) sem adókedvezményben, sem kiegészítő családi pótlékban nem részesül. A minta alsó jövedelmi harmadához tartozó gyermekek 19, a roma gyermekek 15, az aktív keresővel nem rendelkező háztartásokban élők 18, az "egykék" 26, a budapesti gyermekek 29%-a tartozik ebbe a csoportba.

A gyermekek egynegyede (408 fő) olyan háztartásban él, amely semmiféle segélyben (például kiegészítő családi pótlék, lakásfenntartási támogatás, jövedelempótló támogatás stb.) nem részesült az elmúlt évben. Közülük 308 gyermek családjából a felnőttek nem is kértek támogatást, 100 esetben kértek, de nem kaptak.

A segélyezésből kimaradók többsége, úgy tűnik, a szegények "elitjét" képviseli: jövedelmük magasabb (az egy főre jutó havi jövedelem 16.180 Ft/fő szemben a segélyezettek 14.000 Ft-jával), több köztük az aktív kereső, jövedelmük inkább a piacról származik, kevesebb gyermekük van, s kevesebb a roma család a körükben. A segélyezésből nem kérők – annak ellenére, hogy a kérdezés során jelzett átlagos jövedelmük alacsonyabb a segélyezési minimumnál – feltehetőleg jól mérik fel helyzetüket, a kérelmezés esélyét, s talán a kérdőív kitöltésénél pontatlanságokat is elkövethettek.

Mintánkban 392 (24,1%) gyermek olyan háztartásban él, ahol a család kért, de nem kapott meg valamilyen segély jellegű támogatást. A vizsgált háztartások átlagosan egy (átlag: 1,09, szórás: 0,91) segélyfajtában részesülnek, az elutasított segélykérelemmel rendelkező gyermekek háztartásaiban azonban a segélykérelmek száma jelentősen nagyobb, mint a többi háztartásban (2,73, illetve 1,09). A gyermek életkora, a háztartás gyermekszáma nem befolyásolja az elutasítások gyakoriságát, a lakóhely, a munkaerő-piaci helyzet és a jövedelemszerzés különböző jellemzői, valamint a roma származás azonban igen.

17. táblázat
Az elutasított segélykérelemmel rendelkező háztartásokban élő gyermekek néhány jellemzője, százalék

 
Elutasított segélykérelem
Összesen
 
Nincs
Van
%
N
A gyermek lakóhelye*        
Budapest
58,2
41,8
100,0
110
Megyeszékhely
75,7
24,3
100,0
222
Egyéb város
83,4
16,6
100,0
560
Falu
72,8
27,2
100,0
732
Összesen
75,9
24,1
100,0
 
N
1232
392
 
1624
         
A felnőttek munkaerő-piaci aktivitása*        
Nincs aktív felnőtt
64,8
35,2
100,0
523
Egy aktív felnőtt
79,6
20,4
100,0
716
Kettő vagy több aktív felnőtt
83,9
16,1
100,0
385
Összesen
75,9
24,1
100,0
 
N
1232
392
 
1624
         
Munkanélküliség*        
Nincs munkanélküli családtag
81,0
19,0
100,0
1008
Van munkanélküli családtag
67,5
32,5
100,0
616
Összesen
75,9
24,1
100,0
 
N
1232
392
 
1624
         
Háztartástípus*        
Piaci jövedelemmel rendelkező háztartás, rendszeres szociális ellátás nélkül
83,3
16,7
100,0
820
Piaci jövedelemmel nem rendelkező, rendszeres szociális ellátásban részesülő háztartás (munkanélküli-ellátás, nyugdíj, gyermekgondozási ellátás)
63,0
37,0
100,0
424
Vegyes
74,7
25,3
100,0
281
Összesen
76,1
23,9
100,0
 
N
1160
365
 
1525
Roma családtag*        
Nincs a háztartásban roma
80,1
19,9
100,0
1209
Van a háztartásban roma
63,7
36,3
100,0
413
Összesen
76,0
24,0
100,0
 
N
1232
390
 
1622
A háztartás egy főre jutó jövedelme alapján kialakított jövedelmi harmadok szerint*        
Alsó jövedelmi harmad
69,7
30,3
100,0
637
Középső jövedelmi harmad
79,7
20,3
100,0
561
Felső jövedelmi harmad
79,6
20,4
100,0
406
Összesen
75,7
24,3
100,0
 
N
1214
390
 
1604
* szignifikáns eltérés, p<0,000

Budapesten nagyobb a segélykérelmek elutasítása, mint más településeken. Inkább elfogadják azon háztartásokból érkezők többféle segélykérelmét, ahol van legalább egy aktív kereső, nincs munkanélküli családtag, és nem részesülnek más szociális transzfer jövedelemben, holott az ő jövedelmeik magasabbak. Ennek a torz és minden bizonnyal előítéletes, az érdemességet szem előtt tartó diszkrecionális döntéshozatali mechanizmusnak egyenes következménye, hogy a romák kérelmeinek elutasítása is az átlagosnál magasabb.

18. táblázat
Az egyes szükséglettípusok szempontjából deprivált gyermekek aránya az elutasított segélykérelemmel rendelkező háztartásokban, százalék

Elutasított
segélykérelem
Felnőtt
fizikai
Gyerek fizikai
Lakha-tás
Okta-tás*
Ünne-pek
Fontos tev-ek
Civilizá-ciós d.
Nincs (N=1209)
80,2
19,5
34,5
55,2
29,9
76,2
64,0
Van (N=413)
86,0
26,5
51,0
71,0
45,7
84,2
82,4
Teljes minta (N=1624)

81,6

21,2

38,4

58,8

33,6

78,1

68,4
Chi2=
Szabadságfok=
p=
6,601
1
0,005
8,853
1
0,002
34,296
1
0,000
19,642
1
0,000
33,206
1
0,000
11,048
1
0,000
46,414
1
0,000
* N=1085

Természetesen a jogosultsági feltételeknek való megfelelés vizsgálatára nem alkalmasak adataink, de arra igen, hogy megállapítsuk, az elutasított kérelemmel rendelkező szegény családokban élő gyermekek lakás- és fogyasztási helyzete szignifikánsan kedvezőtlenebb, mint a szociális ellátásokhoz inkább hozzáférő alacsony jövedelmű családokban élőké.

A jövőre vonatkozó elképzelések mindenesetre nem függetlenek a segélyezési gyakorlattól: azoknak a gyermekeknek körében, akik elutasított kérelemmel rendelkező családokan élnek, szignifikánsan gyakoribb az anyagi helyzet alakulásának pesszimista megítélése a háztartásban (46,8, illetve 34,7%).


Összegzés

A gyermekszegénység vizsgálatát a szokásostól eltérően nem egy, a népesség egészét, hanem a szegényeket reprezentáló mintán végeztük. Kiindulópontunk szerint a gyermekeknek vannak sajátos, a felnőttekétől eltérő szükségletei is, melyek kielégítése vagy kielégítetlensége jelentős mértékben meghatározza életminőségüket, jövőbeli esélyeiket. Kutatásunk egyrészt megerősítette a magyar szegénységvizsgálatok eddigi eredményeit: a háztartás munkaerő-piaci helyzete, a gyermekek száma, a lakhatás körülményei, a településjelleg és mindenekelőtt a roma származás a legfontosabb szegénységi kockázatot növelő tényező. Ám nem elégedtünk meg mindezek ismételt megállapításával, hanem azt is elemeztük, milyen hatást gyakorolnak e tényezők a szükségletek kielégítésének lehetőségére.

19. táblázat
Milyen csoportokban a leggyakoribb az egyes szükségletek kielégítetlensége13

 
Felnőtt
fizikai
Gyerek
fizikai
Lakha-tás
Okta-tás*
Ünne-pek
Fontos tev.-ek
Civili-zációs d.
6-7
hátrány
Alsó jövedelmi harmad  
X
   
X
 
X
X
0–6 éves korosztály                
3 és több gyerek a családban          
X
   
Település: Budapest
X
 
X
X
   
X
 
Nincs aktív felnőtt
X
X
X
X
X
X
 
X
Van roma háztartástag
X
X
X
X
X
X
X
X

Vizsgálatunk egyértelműen megerősíti, hogy a magyar társadalomban a leghátrányosabb helyzetben a roma és az aktív kereső nélküli családok vannak.

Adataink szerint a családok számára a szükségletek kielégítésének sorrendjében a gyermekek táplálkozása, ruházkodása áll az első helyen, a felnőttek, ha kell, inkább önmagukat szorítják háttérbe. A gyermekek fizikai szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos gondok azokban a legszegényebb, aktív keresőt nélkülöző háztartásokban fordulnak elő, melyekben van roma családtag. E szegények legszegényebbjeinek gyermekei szenvedik el a legtöbb hátrányt, s az ünnepektől is megfosztottak.

Életkörülményeiket (felnőttek fizikai szükségletei, lakhatás feltételei) és mobilitási esélyeiket (oktatás) tekintve a leghátrányosabb helyzetben a budapesti, aktív kereső nélküli, roma családtaggal rendelkező háztartások vannak. Bár minden eddigi kutatás azt mutatta, hogy a kistelepülések lakói körében nagyobb a szegénység, a mi eredményeink arra utalnak, hogy a fővárosi és a kistelepülési szegénység markánsan különbözik megjelenési formájában és az érintetteknek saját helyzetükre vonatkozó megítélésében.

A vizsgált tényezők közül csupán az életkor nem differenciálta jelentős mértékben a szegénység jellegét. Annak ellenére, hogy a kisgyermekek szegénységkockázata ismerten nagyobb, mint az idősebb gyermekeké, adataink arra utalnak, hogy a szegény gyermekek helyzetében az életkor nem játszik meghatározó szerepet, a gyerekek életkora csak kevéssé rétegzi a szegénymintát.

Bár e kutatás is megerősítette, hogy a három- és több gyermekes családok a kevesebb gyermeket nevelőknél jóval nehezebb helyzetben élnek, úgy tűnik, más társadalmi tényezők "felülírják" a gyermekszámnak a szükségletek kielégítésére gyakorolt hatását.

A szegények között – a közvélekedéstől eltérően – nem csupán szociális transzfer jövedelmekből élők, hanem egy-, sőt kétkeresős háztartások, dolgozó szegények is vannak. A jóléti rendszer súlyos működési zavarára utal, hogy a szegények átlagos egy főre jutó jövedelme a pénzbeli juttatásokkal együtt sem éri el a segélyezésre jogosító jövedelmi minimumot.

A kutatás megerősítette azt a szociálpolitikai közhelyet, hogy minél segélyszerűbb egy ellátás, annál veszélyeztetettebbek a hozzájutási esélyek, s hogy az adórendszeren keresztül történő jóléti támogatások kedvezményezettjei nem a szegények.

Valamilyen segélyben a gyermekeket nevelő háztarások többsége részesül. Ám miközben a magyar segélyezési rendszer nem a háztartás általános helyzetére fókuszál, hanem az egyes háztartástagok problémáit próbálja kezelni, addig a vizsgált gyermekek háztartásai kedvezőtlen jövedelmi, lakás-, fogyasztási helyzetük ellenére átlagosan csupán egyfajta segély típusú ellátáshoz jutnak hozzá, amely láthatóan nem elégséges a helyzet tényleges javítására.

A jövedelmi adatok alapján nem meglepő, hogy a családok további támogatásokért folyamodnak. Az elutasítás oka lehet az önkormányzatok segélyezési gyakorlatának azon jól ismert jellemzője, hogy ódzkodnak a többféle segélyfajta nyújtásától. Mégis elgondolkodtató, hogy azok kérelmét utasítják el leggyakrabban, kiknek háztartásában nincs aktív kereső, van munkanélküli felnőtt és roma családtag.


Irodalom

Csoma Gyula-Lada László (1997): Tételek a funkcionális analfabetizmusról. Új Pedagógiai Szemle (július)

Csoma Gyula-Lada László (2002): Az Olvasás éve és a funkcionális analfabetizmus. Új Pedagógiai Szemle (március)

Gábos András (2001): A gyermekszegénység és a gyermekes családok jövedelmi helyzete Magyarországon. Budapest: TÁRKI

Gough, Ian-Pete Alcock (1990): Kollektivizmus, demokrácia és emberi szükségletek. Esély (2.)

KSH (1999): A segélyezett háztartások életkörülményei. Társadalomstatisztikai füzetek 25.

KSH (2001). Magyar statisztikai évkönyv, 2000. Budapest

Szivós István-Tóth István György (2000): Növekedés alulnézetben. TÁRKI Monitor Jelentések. Budapest: TÁRKI

Marshall, T. H. (1991): Az állampolgáriság fejlődése a 19. század végéig. In Ferge Zsuzsa-Lévai Katalin (szerk): A jóléti állam. Budapest: ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszéke-T-Twins Kiadói és Tipográfiai Kft.

Mérei Ferenc-V.Binét Ágnes (1981): Gyermeklélektan. Budapest: Gondolat

UNICEF (2000): A league table of child poverty in rich nations. Florence, Italy: Innocenti Research Centre. Innocenti Report Card, No.1.

World Bank (2000): Making Transition Work for Everyone. Washington D.C.


Melléklet: táblázatok

I. táblázat
Hiányok a gyermekes családokban élő felnőttek és gyermekek szükségleteinek kielégítettségében, százalék

 
N
%
Hiányok a háztartás felszereltségében és a felnőttek szükségleteinek biztosításában
Évente egy hét nyaralás
1512
93,3
Meleg télikabát
1262
77,9
Útlevél
1158
71,5
Lakásbiztosítás
925
57,1
Hús minden másnap
792
48,9
Bankkártya
690
42,6
Közlekedési költségek
622
38,4
Karácsony megünneplése
381
23,5
Fűtött lakás télen
264
16,3
Hűtőgép
155
9,6
Mosógép
128
7,9
Televízió
91
5,6
Meleg étel naponta egyszer
39
2,4
Összesen
1620
100,0
Hiányok a gyermekek szükségleteinek biztosításában
Egy hét nyaralás évente
1243
76,7
Újonnan vásárolt két pár cipő
693
42,8
Bicikli
432
26,7
Naponként gyümölcs
319
19,7
Névnapi/születésnapi ajándék
314
19,4
Saját könyvek
262
16,2
Saját játék
246
15,2
Ünneplő ruha
183
11,3
Saját ágy
126
7,8
Meleg téli ruha
68
4,2
3 váltás fehérnemű
66
4,1
Saját ágynemű
62
3,8
Naponta háromszori étkezés
49
3,0
Összesen
1620
100,0
Hiányok az iskolához kapcsolódó szükségletek biztosításában
Különórák
852
78,5
Számítógép-használat
754
69,5
Rendszeres sportolás
657
60,6
Zsebpénz
541
49,9
Részvétel iskolai programokon
256
23,6
Szükséges iskolaszerek
156
14,4
Összesen
1085
100,0


II. táblázat
A gyermekek lakhatásának jellemzői

 
N
%
Szegény környék
486
30,0
Nehezen megközelíthető lakás (nincs épített út)
177
10,9
Nedves, nyirkos lakás
452
27,9
Sötét lakás
209
12,9
Rosszul záródó ajtók, ablakok
355
21,9
Fűtési lehetőség hiánya
335
20,7
Zsúfoltság
460
28,4
Egészségtelen lakókörnyezet
191
11,8
Anyagilag nehéz fenntartás
1019
62,9
Távoli településközpont
449
27,7
Rossz közlekedés
243
15,0
Nem biztonságos környék
397
24,5
Nincs vezetékes víz a lakáson belül
251
15,5
Nincs WC a lakásban
376
23,2
Nincs fürdőszoba a lakásban
322
19,9
Nincs konyha a lakásban
53
3,3
Nincs szennyvíz-elvezetési lehetőség
224
13,8
1 szobás lakás
272
16,8
3 személynél több egy szobában
299,7
18,5
Összesen
1620
100,0


III. táblázat
A jövedelmi helyzet megítélésének alakulása a gyermekek háztartásaiban

 
N
%
Elégséges-e a jövedelem a szükségletek fedezésére?
Egyáltalán nem elegendő
907
56,6
2
495
30,9
3
187
11,7
4
13
0,8
Teljes mértékben elegendő
1
0,0
Összesen
1603
100,0
Előfordult-e az elmúlt év folyamán, hogy hó végére kifutottak a pénzből?
Havonta
1140
70,2
Ritkábban
403
24,8
Soha
81
5,0
Összesen
1624
100,0
A háztartás helyzetének megítélése az elmúlt 3 évre vonatkozóan
Egyértelműen szegény
506
31,2
Időnként/bizonyos szempontból szegény
949
58,4
Egyértelműen nem szegény
168
10,4
Összesen
1623
100,0
A háztartás jelenlegi helyzetének megítélése
Egyértelműen szegény
581
35,8
Időnként/bizonyos szempontból szegény
942
58,0
Egyértelműen nem szegény
101
6,2
Összesen
1624
100,0
A háztartás jövedelmi helyzetének alakulása az elkövetkező évben
Romlani fog
558
37,6
Változatlan marad
600
40,5
Javulni fog
324
21,9
Összesen
1482
100,0



Jegyzetek

1. 2001-ben a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal felkérésére Ferge Zsuzsa vezetésével vizsgálatot végeztünk 1047 háztartás körében. A mintában a kérdezettek 18 és 60 év közöttiek voltak, a kutatás a társadalmi biztonsági ellátó rendszerekhez való hozzájutásra, a szegénységre és a kirekesztésre irányult. A minta csak a "szegényeket", a népesség legszegényebb harmadát (akiknél 20 ezer Ft alatt volt az egy főre jutó jövedelem) reprezentálja. (A TÁRKI adatai alapján 2000/2001-ben az egy főre jutó jövedelem átlaga évi 470000 Ft volt). Az adatfelvételt a Szonda-Ipsos végezte, 2001 áprilisa és júliusa között. Az adatok feldolgozása során az egyéni fájlt használtuk.

2. "Az emberek biztonságáról" (ILO-PSS, People's Security Survey) szóló kutatás a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal InFocus – program a társadalmi-gazdasági biztonságért – keretében folyt, Ferge Zsuzsa, Simonyi Ágnes és Dögei Ilona részvételével.

3. Az egyedülálló szülők aránya a két mintában egyaránt 12%, az 1996. évi mikrocenzusban 10%, a 2000-re vonatkozó TÁRKI-vizsgálatban csak 2 százalék. Az utóbbi mintában a háztartások számát nem ismerjük, de csak 84 fő él ilyen családban a mintában található 5235 személy közül (Szivós-Tóth 2000: 55). A magas szegénységi arány – 37% él az átlag fele alatt – erre a 84 főre vonatkozik, ami az eredményt bizonytalanná teszi. A KSH szerint a segélyt kapó egyedülálló szülők jövedelme magasabb volt, mint a segélyezett gyerekes házaspároké (KSH 1999: 44).

4. Az eltartott gyerekek között nem szerepelnek a 18 évnél fiatalabb, de már dolgozó fiatalok, ide soroltunk azonban néhány, a vizsgálat évében 19. életévét betöltő, de még iskolába járó tanulót.

5. Az egyéni fájl alapján a háztartásfő gazdasági aktivitása nem azonosítható, csupán a háztartás felnőtt tagjainak munkaerő-piaci helyzetével kapcsolatos összesített, háztartás-szintű jellemzők ismertek, az adatok nem vethetők össze az 1. táblázat adataival.

6. Az ILO-POV-mintából számított egy főre jutó havi jövedelem 15.400 Ft volt. Különböző ellenőrző számítások alapján valószínű, hogy ez az adat mintegy 20 százalékkal alacsonyabb a tényleges jövedelemnél, azaz a tényleges átlag 19.000 Ft lenne (átlagosan még mindig a 20.000 Ft-os küszöb alatt). A jövedelmek alulbecslése abból adódhat, hogy a felvétel csak egyetlen, a jövedelemre vonatkozó kérdést tartalmazott, azt, hogy mennyi volt a háztartás utolsó havi nettó, adómentes jövedelme.

7. Indikátorok: napi háromszori étkezés, naponként gyümölcs, meleg téli ruha.

8. Indikátorok: napi egyszeri meleg étel, kétnaponta hús, meleg télikabát.

9. Indikátorok: zsúfoltság (3 és több személy egy szobában), a víz-WC-fürdőszoba bármelyikének hiánya, a lakáshelyzet szubjektív megítélése (5 vagy több lakásprobléma: sötét, nyirkos lakás, rosszul záródó ablakok-ajtók, fűtési nehézség, fenntartási problémák, messze mindentől, nem biztonságos környék, egészségre káros környezet).

10. A 2000. évi Magyar statisztikai évkönyv adatai.

11. Indikátorok: útlevél és a bankkártya együttesen hiánya, a lakásbiztosítás hiánya és a kikapcsolt közüzemi szolgáltatás.

12. A szükségleteket, a lakáshelyzetet, valamint az anyagi helyzet megítélését vizsgáló kérdésekről lásd a melléklet táblázatait.

13. A táblázatban azt tüntettük fel, hogy mely három csoportot érinti leginkább az adott szükséglet kielégítésének elmaradása.