Az MSZT elnöksége csatlakozik az MTA intézetei érdekében inditott petícióhoz


Alulírott magyar és külföldi kutatók és a magyar kutatás szabadságáért aggódó állampolgárok arra kérjük Orbán Viktor miniszterelnököt és Palkovics László innovációs és technológiai minisztert, hogy állítsák le az MTA kutatóintézetek finanszírozását érintő egyoldalú és elsietett lépéseiket, és vonják vissza az azok alapfinanszírozása helyett kiírt pályázatot. Úgy véljük, az átalakítás módja és a tervezett új rendszer veszélyezteti a tudomány szabadságát és súlyos károkat okoz a tudományos közösségnek és az országnak.

A Kormány fokozatosan minisztériumi felügyelet alá vonja a kutatási pénzek elosztását illetve az akadémiai kutatóintézetek működését is. Az Innovációs és Technológiai Minisztériumot vezető Palkovics László tavaly júniusban elvonta és a saját tárcájához emelte át az MTA intézetek költségvetését, és kezdeményezte az intézeti rendszer átalakítását. Az erről folyó tárgyalások során novemberben aláírt egy megállapodást Lovász László MTA elnökkel, mely szerint az átalakítás részleteit egy közösen felállított bizottság dolgozza ki, egy elismert kutatók által készített átvilágítás eredményei alapján.

Ezt a megállapodást figyelmen kívül hagyva Palkovics László decemberben nem hagyta jóvá az MTA kutatóintézetek rezsi és bérköltségét fedező pénz átutalását, viszont (az MTA elnökét megkerülve) januárban összehívta a kutatóintézetek vezetőit és ismertette terveit az intézetek pályázati alapú működéséről. A január utolsó napján közzétett pályázati kiírás  szerint az intézetek alapfinanszírozást egyáltalán nem kapnak, teljes működésüket pályázatokból kell fedezniük, az idei működésre február végéig nyújthatnak be pályázatot. A pályázható keret 27 Mrd forint: ez 1 Mrd híján megegyezik az MTA-tól elvont éves költségvetés összegével, azonban nem csak az MTA intézetei, hanem minden állami vagy egyházi tulajdonú magyar egyetem és kutatóintézet is versenybe szállhat érte.
A megpályázható témaköröket a Minisztérium jelölte meg, konzultáció nélkül. A terv nem ad útmutatást arra, hogy mi történik akkor, ha egyes munkacsoportok nem nyerik el a megpályázott támogatást, az emiatt elbocsátandó munkatársak felmondási idejének kifizetésére nincs forrás.

Az átalakítás módja és a tervezett új rendszer egyaránt veszélyezteti a tudomány szabadságát és súlyos károkat okoz a tudományos közösségnek és az országnak.
A tudomány szabadságát sérti, hogy a prioritásokról a kormányzat egyoldalúan döntött, és a források elosztását megítélő bizottság tagjainak többségét a kormány delegálja, miközben az alapfinanszírozás megszűnik, tehát ez a bizottság dönt minden állami forrásról. Az új pályáztatási rendszer tág tered ad a politikai befolyásnak és az önkényes döntéseknek. Az új rendszerben nincs alapfinanszírozás és egy (később esetleg 2-3) évente kell pályázni: ez  lényegében lehetetlenné teszi a nagyobb lélegzetű kutatásokat, a hosszú távú együttműködésen alapuló tudományos műhelyek felépítését, és megnehezíti a nemzetközi kutatási programok megvalósítását is. Egyes területeken az elvileg elnyerhető pénz kevesebb, mint a megvont alaptámogatás - itt tömeges leépítés, több éves kutatási programok megszakadása várható. A minisztérium lépései nem csak méltánytalanok az érintett intézetek munkatársaival szemben, de több ponton jogszerűségük is megkérdőjelezhető.

Az egyoldalú és békeidőben indokolatlanul rapid lépéssor az összes ott dolgozónak azt üzeni, intézetük nem tud kiszámítható kereteket biztosítani kutatásuknak: erre közülük sokan az ország elhagyásával fognak reagálni. Egy generációnyi magyar tudós megint nyugaton, nem itthon lesz sikeres. 

Elfogadható cél az eredményesség javítása és a szinergiák erősítése az oktatással vagy az alkalmazott kutatással, fejlesztéssel. Elfogadható az is, hogy az egyes  kutatások társadalmi hasznosságát is figyelembe vegyék a források elosztásakor -- átlátható, demokratikus, és kiszámítható keretek között. A közvetlen állami befolyás,  a megtérülés elvárása, a “párhuzamosságok” kiiktatása, és az alapfinanszírozás megszüntetése nem elfogadható, mivel ezek a tudomány szabad és eredményes művelését veszélyeztetik.
Nem vitatjuk, hogy az MTA Intézeteinek eredményességén lehet és kell is javítani. A cél azonban nem lehet kizárólag az ipari innováció vagy azonnali hozamokat ígérő kutatások támogatása: az alapkutatások, a kulturális örökség művelése, a múlt, a jelenkori művészeti alkotások és társadalmi folyamatok dokumentálása és elemzése a társadalom egészséges fejlődése és boldogsága szempontjából éppen olyan fontosak, mint a rövid távon forintosítható tudományos felfedezések.

Az eredményesség javítására az állam és az MTA képviselőinek egyenrangú felekként, közösen kell kidolgozniuk a megoldást, egy hiteles és független tudósok által vezérelt átvilágítási folyamat eredményeire támaszkodva. A közösen kidolgozott tervet pedig kellő alkalmazkodási időt hagyva, transzparens és jogszerű módon, a direkt politikai befolyást kizárva kell megvalósítani.

Csányi Vilmos akadémikus, Heller Ágnes akadémikus, Ferge Zsuzsa akadémikus, Jakab András az MTA doktora, Kamarás István az MTA doktora, Körösényi András az MTA doktora, Ludassy Mária professzor emerita, Ormos Mária akadémikus, Szijártó M. István az MTA doktora, Tigyi Gábor az MTA külső tagja, Vajda Mihály András akadémikus, Vörös Imre akadémikus